Ha valaki nekem szegezné a kérdést, hogy „na öcsém, ha olyan okos vagy, akkor nevezd meg azt a bandát amelyikre a punk szó valamennyi jelentése illik”, akkor habozás nélkül megtenném – de nem egy, hanem mindjárt két nevet is mondanék. Vagy nem is, inkább csak a pofájába nyomnám a figurának a Daily Void és a Functional Blackouts lemezeit. Mindkét zenekar Mac Blackout bizarr agyának szüleménye, nagyjából hasonló volt a koncepció is, így bátran rakhatjuk őket egy skatulyába, de ebbe a skatulyába más már nem fér bele, mert soha a büdös életben nem volt és nem is lesz senki aki utánuk csinálná ezt a mutatványt. A punkzene olyan szinten történő műveléséről van szó ugyanis, amilyenre csak nagyon ritkán van példa. Mert így leírva, hogy a Rudimentary Peni kreatívitása egyesül az raw punk nyers zajongásával, persze, kurva jól hangzik, meg annyira erős kombináció, hogy már így leírva is életre kel és lüktetni kezd, de akkor is, bassza meg: ezek csak szavak, képtelenek visszaadni azt az élményt, amit az ember átél egy DV vagy FB felvétel hallgatása közben. A lemezeken egyedülálló univerzum teremtődik, felidézve a nyolcvanas évek hangulatát, amikor még mindent szabad volt egy punk koncerten. Zabolátlanul energikus, tagadhatatlanul underground és legfőképp: abszolút hiteles. Másfél-két perces zöngeményeikkel akaratlanul is elintézték maguknak, hogy a legnagyobbak közt emlegessük őket, bár nyilván nem ez volt a szándék, szerintem ők csak zajongani akartak egy jót. De hiába, annyira a vérükben van a dolog, hogy a zsenialitás bizony felszínre tört. Beléjük van kódolva.
Na jó, úgy gondoltam kezdünk a Daily Voiddal, aztán majd a Functional Blackouts is sorra kerül. A kép mögött minden anyaguk - nem szarozunk, ők se tették.
