A Brave New World a hetvenes évek elején rövid ideig létezett hamburgi krautrock banda, egyetlen nagylemezzel. Eddig rendben volnánk, de jogos a kérdés, hogy mi a gőzt keres itt egy négy évtizede megjelent album? Erre több válasz is létezik: egyrészt az, hogy a Reading az (általam ismert) egyik legjobb kraut lemez, és bár a Szép új világot az egyik valaha megírt legjobb poszt-apokaliptikus disztópiának tartom, ezt a lemezt sokkal jobb hallgatni, mint Huxleyt olvasni. Az album hét szerzeményének hangulata kellően világégés utáni, a krautos pszichedelia és a disszonáns megoldások mellett időnként jazzes irányba hajlanak, így zeneileg végül is nincs ok a panaszra.

Másrészt azért is érdemes meghallgatni, mert bár a Reading folytatás nélkülinek tűnik, egyáltalán nem az. Az alapból adódó Ash Ra Tempel és Amon Düül II párhuzamokon túl ehhez elég a lemezen található Leninát összehasonlítani Bowie öt évvel később megjelent Low albumának Warszawájával - ugye, hogy ikertestvérek? Harmadrészt ha lehántjuk róla a jazzes elemeket, akkor valami olyasmit kapunk, amit később a Swans fejlesztett tökélyre és vitt tovább.

Szóval ha tele a hócipőd a világgal, akkor tedd fel a fülest, és hallgasd végig ezt a 41 percet! Megéri.