A svéd Noctum három évvel ezelőtti debütlemeze az akkor felfutó, hetvenes évekbe ágyazott ősheavy-doom-rock vonalon egy kiváló anyag volt, jól meg is lett dicsérve itt a blogon is. Persze a Metal Blade le is csapott rájuk, a régóta várt folytatáson pedig érzésem szerint jócskán elmozdultak egy Mercyful Fate hatású korai nyolcvanas évekbeli metál felé, közelebb áll ez a lemez a Portrait / In Solitude világához, mint mondjuk a Witchcraft / Graveyardéhoz (az első lemez óta egyébként beszállt ide a Witchcraft volt dobosa, aki zenélt az Abramis Bramában, és a Count Ravenben is). Nem rossz lemez ez, de ismerkedésnek az elsőt ajánlanám, azt viszont erősen.
