A kanadai Electric Ruin bemutatkozó anyaga megadja a választ arra a sokszor csak gondolatban feltett kérdésre, hogy vannak-e még ma is izgalmas sztóner zenék? A válasz pedig: vannak. A húsz percet alulról súroló, négyszámos EP zseniálisan találja meg az egyensúly az elszállós jammelés és a fejrázós döngetés között: zeneileg mintha Brant Björk vagy a Yawning Man egy Wino-Homme-Bobby Liebling kaliberű énekessel tolná. Hetvenes évekbeli fuzz, fülledt riffek, az i-re a pontot pedig az utolsó szám, a nyolc perces Yawning Gods teszi fel. Remélem, hogy belátható időn belül sikerül egy hasonló kaliberű nagylemezt is összehozniuk. Az EP a BandCamp-oldalukról ingyen és legálisan beszerezhető.