Bár ma este mást terveztem kirakni, de amikor hazaérkezvén megpillantottam jószívvel Terrible Feelings posztját, egy másodperc alatt átértékelődött minden, és feltettem magamnak a kérdést: Masshysteri miért nem volt még?
Helyszín továbbra is Svédország, csak pár évvel korábban. Volt ott egy Vicious nevű zseniális zenekar. Lehengerlően szimpatikus, őszinte, egyenes, pörgős dallam-punk rockjukkal ők már akkor ráébredtek a Wipers és X nagyszerűségére, amikor az még nem is volt menő. Na, és ennek a romjain alakult meg a Masshysteri. Kicsit power poposabban és kiábrándultabban tolták mint a Vicious, de ugyanolyan lendülettel, és minden szomorúsága ellenére volt a zenében valamiféle fura optimizmus, ami szó szerint átjárta az ember testét. Nekem gyakorlatilag a Masshysteri volt munkanélküliként az egyetlen túlélőkésem. Nem hiszem, hogy lett volna a műfaj történetében még egy zenekar, amelyik ennyire tudott volna hatni az ember hangulatára. Múlt időben beszélek, mert már sajnos nem léteznek. Ez a zene egy igazi menedék volt, basszátok meg. Elfogult lennék? Igen, az vagyok. Sőt. Szerelmes vagyok ebbe a bandába.

Var del av stan (2008)

Masshysteri 7'' (2008)

Masshysteri (2010)

Ha ismerjük a dal eredeti verzióját, akkor ezt a videót mágikus pillanatként éljük meg. Utcazenélés még sohasem volt ennyire szimpatikus.