A finn K-X-P idén adta ki második nagylemezét, ami egyrészt jó hír, másrészt még nehezebb leírni, hogy mit is művel a négy fazon. A három évvel ezelőtti bemutatkozó album elektronikával megtűzdelt, jóféle robotikus kraut zenét tartalmazott, itt viszont szélesedett a zenei paletta. Jelenlegi munkájuk tovább nyitott az elektronikus hangulatok és a szintik irányába, és a krautság mellett megjelent a dacos punk fíling, sőt: a drone-olás is. Hogy még ennél is bonyolultabb legyen, nyomokban jazz is felfedezhető a tizenkét szerzeményben, a hab a tortán pedig a sátáni himnuszok jelenléte. Távoli rokonként a Baltic Fleet jut az eszembe (mert tavaly az is letehetetlennek bizonyult), és ha valakit érdekel az első lemez is, szóljon!
