Shards

Suicide Sessions

Mostanában az egyik kedvenceim. Mikor először hallottam a Shards-lemez őrületes vokálját, csak néztem, hogy mi van. Kőkemény és ösztönszerű az egész, mégis a primitív döngölés a legnagyobbakat idéző kreativitással vegyül, a cizellált és meglepően kalandos ritmizáltságra ráfekvő hullámzóan óbégató ének pedig konkrétan hatalmas. A Shards nem árnyéka a '80-as éveknek, nem idézőjel, a Shards simán sajátos és ez nagy szó. Rövid, velős és tömör lemezeik pedig úgy rohannak át az emberen, ahogy kell. Úgy, hogy utána még akarsz, mert újra hallani kell ezeket a döbbenetesen feszes, arcpirítóan friss, ügyesen megírt dalokat. Beszarás jól nyomják.  

A lemezek pedig akár ingyen is elérhetőek, katt a képekre.