Akkor jöttem rá, hogy van új Austra, mikor OFF-on elkezdték a koncertet. Mivel nem szeretem az ilyesféle meglepetéseket, pár - mellesleg nagyon odatett - dal után elmentem újra szétkenetni az arcom a szent Zeni Gevával.

Aztán most meghallgattam egymás után háromszor az Olympiát, és értetlenül állok a fanyalgóbb kritikák előtt. Ez a lemez egy kibaszott csoda, gond nélkül egyet tudok érteni a méltatóival. Sokszínűbb, szintezettebb, építkezősebb, vokál-centrikusabb, és még egy kicsit pulzálóbb is, mint elődje. Nem mondanám kísérletezőbbnek, úgy tart szét, hogy közben nem veszít az integritásából. Stelmanis pedig simán zseni.  

Mivel a Feel it Break ütközetben eltűnt, ezért itt van újra, odabent.

Feel it Break