Arrington De Dionyso nevét az Old Time Relijun nevű agymenésből ismerhetjük. A srác torokénekel és basszusklarinétozik, William Blake verseket kántál indonézül, tradicionális Jáva-szigeteki ördögűző rítusokat olt hisztérikus, repetitív rockzenébe. Máskor fülledt, torz dancehall-ritmusokkal émelyít. Néha a Stooges-t, néha az Ex-et idéző riffekkel szállít magadba, és olyan őserejű, zajos mélytranszt csihol, hogy az ember akaratlanul is a földanyával kvaterkázik. Ez ezzel a projekttel a harmadik lemeze, és szerintem az év legfaszább dolga eddig.