Értem én, hogy folyamatzene, gondolatok és érzések hangokká transzformálása, meg minden, de többszöri hallgatás után is azt gondolom, hogy most a kevesebb több lett volna. Nyolcvan perc iszonyat hosszú, és ugyanezt fele ennyi időbe sűrítve egy sokkal ütősebb Dakhmandalnak örülhetnénk. Persze biztos van, akit így, ebben a formában fog megérinteni, nekem viszont még mindig az Entheomorphosis tőlük a kedvencem.
