Nekem a Didjits volt az első. Mármint az első a Touch and Go azon bandái közül, akik lemezeikkel helyet béreltek maguknak a gyűjteményemben. Na jó, a Jesus Lizard meg a Girls Against Boys szinte összes kiadványa már korábban megvolt, de csak másolt CD-n, egy könyvtárnak köszönhetően. Az nem ugyanaz. De mindegy is, nem ez a lényeg, hanem hogy a Didjits egy csoda.

Rick Sims volt a vezír, akinek közben ott volt a Lee Harvey Oswald Band, utána pedig a Gaza Strippers. Kis ideig a zenekar tagja volt Rey Washam is, aki hát szintén egy élő legenda. A zene pedig rendkívül fifikás punk rock nem kevés rokkolással szétinjekciózva, körülbelül tíz évvel megelőzve a korát. Ott lüktetett benne az alap rock and roll, a detroiti protopunk, a Cheap Trick mézédes dallamai, a korai Touch and Go bandák furmányossága, de még az AC/DC autószerelő rockja is. Sims hangját meg imádod, vagy utálod. Ja, egyébként az ő daluk volt a Killboy Powerhead, tudjátok, amit az Offspring is nyomott a Smash albumon. A pletykák szerint azért hagytak ki belőle egy részt, mert azt Dexterék képtelenek voltak lejátszani.

Hey Judester + Fizzjob EP (1988)

Hornet Pinata (1990)

Full Nelson Reilly (1991)

Little Miss Carriage! EP (1992)

Que Sirhan Sirhan (1993)