A Watchtower 1982 tavaszán alakult meg a texasi Austinban. Zenéjük két fő inspiráló tényezője a hetvenes évek amerikai prog rockja a lá Rush, illetve a nyolcvanas évek brit heavy metalának új hulláma volt. Szerzeményeik így egyféle progresszív thrashként írhatók körül, melyekben egyszer a progger, másszor pedig a thrasher oldal dominál. A nyolcvanas években két albummal lepték meg a világot (Energetic Disassembly 1986, Control & Resistance 1989), 1991-ben feloszlottak, majd a kilencvenes évek végén újra összeáltak. A harmadik, Mathematics címre keresztelt nagylemezt 2010-re ígérték, így egyelőre három éves késésben vannak vele.

Üzletileg sosem váltak sikeressé, zenéjük azonban olyan bandák számára vált ihlető forrássá, mint a korai Dream Theater, a Death, az Atheist, a Cynic, a Sieges Even, vagy a Spiral Architect - és a sor még hosszan folytatható.

Energetic Disassembly (1985)

Első albumuk még saját kiadásban jelent meg. Ismerői számára a fura tempóváltások miatt vált emlékezetessé, sokan pedig úgy tekintenek rá, mint a progresszív metal egyik szülőlemezére. Alig egy évvel megjelenése után kétségessé vált a banda jövője: Billy White alapító gitáros kilépett, hogy saját zenéjét valósítsa meg (először a rövid ideig létező Khymeraban játszott, majd később Don Dokken Up from the Ashes lemezén tűnt fel énekesként). Doug Keyser basszeros a Metallicánál járt meghallgatáson Cliff Burton lehetséges utódaként, Jason McMaster nótafát pedig az akkoriban új énekest kereső Pantera csábítgatta maga felé (Jason később saját bandájával, a kezdetben Onyxx névre hallgató, utóbb Dangerous Toys nevű csapattal híresült el).

Control & Resistance (1989)

Keyser végül nem lett a Metallica basszere,  White-ot viszont Ron Jarzombek, McMastert pedig először Mike Soliz, majd Alan Tecchio váltotta posztján. Ezzel a felállással vették föl második nagylemezüket, a '89-es Control & Resistance-t. Az elődjéhez képest több progger elemet magában hordozó hanganyag gyorsan népszerű lett az elvontabb zenék kedvelőinek körében, és a korabeli kritika is szuperlatívuszokban beszélt róla. A megjelenést követő évben Európában a svájci Coroner társaságában turnéztak, az USÁ-ba visszatérve azonban megindult a zenészek első nagylemezt is követő ide-oda kavarodása - amit viszont nem részletezek. Fontosabb momentum ennél, hogy a harmadik albumot már ezidőtájt tervbe vették, amit nyilván okkal nem sikerült véglges formába önteniük.

A Watchtower sosem kapta meg azt az elismerést, ami a hozzájuk hasonló zenei pioníroknak kijárt volna. Ránk hagytak viszont két olyan nagylemezt, melyek a mai napig nagyszerűnek nevezhető zenéje sokak számára vált útmutatóvá. Hallgathatóságuk korlátait számomra az énektémák jelentik, mert engem a nyolcvanas évek üvegrepesztő sikolyaival a világból ki lehet üldözni. De a két korong negatívuma összesen csak ennyi.