Az ausztrál Useless Children ledarálja a csontjaid, ez garantált. Nem tudom, hogy a konstans kenguru-szar kerülgetés, a koaláktól lejmolt eukaliptusz, vagy a megannyi mérgező növény kipárolgása teszi ezt, de az ausztrálok annyira rettenetesen tudják, hogy miként kell kivégezni az egyszeri ember hallójáratait, hogy ne már. Az olyan együttesek, mint a kibaszott Fire Witch, vagy az Inappropriate Tough Guy Behaviour már régen bemutatták, hogy milyen is lehet egy mutáns vombat halálhörgése, és bizony a Useless Children a kompromisszumot nem tűrő ausztrál durvulás egyik legállatabb kortárs képviselője. Brutálisan kemény az egész.
Az együttes létjogosultságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy van egy videójuk (fent), amiben David Yow játszik. Továbbá a második lemez utolsó dalán nem más vokálozik, mint Rick kibaszott Feedtime, most komolyan.
Useless Children EP
Sky is Falling
Skin 7"
A Sky is Falling (és a körülette kiadott két kislemez) merő pszichózis, gusztustalan és világégető jóslat a noise-rock, punk és a hardcore ocsmány fúziójának jegyében. Gyors, kíméletlen, tömör és gányos sludge-pillanatok, szájbabaszó riffek féltéglái, falként meredő zajokba döngölt dallamok, és nevetséges döglet árad itt. Amúgy a dobos csaj a legijesztőbb dolog, ami a frontemberek történetében történt. Egészen lenyűgöző, amit művel (utoljára talán a Tinsel Teeth énekese volt ennyire komoly). Mestermű, nem más.
Post Ending // Pre Completion
A tavalyi, második (az Iron Lung-nál megjelent) nagylemez már bőven a monoton, ocsonda aussie noise-rock irányába tendál. Pszichedelikusabb, monotonabb, lassabban és megfontoltabban pusztít, apránként őröl. Pontosan olyan kíméletlen szarság, mint a debütálás, csak a szemlélet más.
