A Nation Of Ulysses-klón Refused és a Make-Up-klón The (International) Noise Conspiracy után Dennis Lyxzén most éppen itt tart. Tempós, dallamos, egyenesvonalú punk-hardcore, szarakodás nélkül. Olyan régi nagy kedvencek ugranak be nekem erről a zenéről, mint GBH, Dead Kennedys, Flag Of Democracy, Adrenalin O.D., Battalion Of Saints, meg néhány washingtoni hardcore banda. Mindez nagyon minimális rokkolással nyakon öntve. Hogy ez most nosztalgia Dennis részéről, vagy valamiféle (soha el nem érkező?) trendet akar beelőzni, annak boncolgatásába ne menjünk bele. De tudjátok mit, én most tényleg elhiszem neki, hogy őszintéből nyomja. Ja, persze nem csak övé az érdem, a többi tag is odatette magát rendesen. Amúgy ez a második lemezük, de az elsőt is beletuszkoltam a mappába. És még tudjátok mit? Én már most sokkal jobban élvezem ezeket az új dalokat, mint amennyire a szent Refused teljes életművét valaha is fogom.

Az év legjobb együtténekelős vokálját pedig valahol itt kell keresni: