A kilencvenes évek eleje óta aktív Juno Reactor albumainak nagy részét kedvelem, egy-egy kivételtől eltekintve szinte mindig megfogtak munkáik. A kevéssé szeretett korongok közé tartozik legutóbbi két albumuk is (Gods & Monsters 2008, Inside the Reactor 2011), de a Távol-Kelet Arany Napjával nagyot dobtak, és ismét a régi fényében ragyog trance/goaország egyik üdvöskéje. Az album a Blade Runner fő motivumára (is) hajazó Final Frontierrel indul.
