Bárminemű ismeretség nélkül, csupán a kíváncsiságnak engedve szedtem le a Floating Coffint a hét végén, de nem bántam meg. Kérdésként viszont megfogalmazódott bennem, hogy létezik-e olyan, hogy psych punk? A John Dwyer vezette TOS hozzáállása ugyanis valami hasonlóan hülyén írható körül. Ezek az fazonok vagy súlyukkal lehúzó (mint a Cutterthumb Buster és a Night Crawler), vagy pszichedeliába áztatott (Strawberries One & Two, Sweets Helicopter, Tunnel Time), vagy pedig "csak" lo-fi/garázs dalokat nyomnak (az összes többi). Mindezeket akkora lelkesedéssel és energiával, mintha csak tegnap, és nem másfél évtizede kezdtek volna zenélni. A Floating Coffin számomra így egy hirtelen jött, de annál kedvesebb meglepetésnek bizonyult. Fácse, Szpácse.