A dublini Electric Taurus power trio - mostanában nem egyedül - a hetvenes évek heavy fuzz (és proto-doom, proto-metal) rockjának oltárán mutatott be áldozatot, majd 2012-ben kiadta első nagylemezét. Mivel nem esküvői zenélésből akarnak megélni, elődeik szent muzsikájának hangjait egybegyúrták a két-három évtizeddel későbbi doommal és sztóner rockkal, így születtek meg olyan az dalok, amelyek mintha egy Blue Cheer vagy egy Cactus nagylemezről maradtak volna le. A New Moon és a Mountains című számok elejüktől a végükig egyaránt nagy súllyal húznak, és kihallik belőlük csipetnyi pszichedelia is. A Mescalina/If/At the Edge of the Earth hármas tételét Psych-Prog-Stonervilleből szalasztották, a megduplázott Two Gods/Caput Algol pedig hihetetlen erejével és hegynyi riffjeivel mintha a Sabbath-Saint Vitus-Down triász közös gyermeke lenne. A Prelude to the Madnessben a Grateful Dead üli Pentagrammal közös nászát, a lemezt záró Magic Eye pedig kétséget sem hagy afelől, hogy a három arc a sztóner rocknak is értő művelője.

Másoknak hallgatás közben persze eszükbe fog jutni a Grand Funk Railroad, az MC5, a Sir Lord Baltimore, és a Leaf Hound is, de a banda nevéhez méltón a Veneralia bikaerősre sikeredett anyag.