A kilencvenes évek egyik legjobb alterock bandáját Kat Bjelland (ének, gitár) alapította Minneapolisban Lori Barberoval (dobok), amikor egy közös barátjuk kerti partiján találkoztak. A megfelelő basszer kiválasztásának folyamata során pár hétig megfordult náluk Courtney Love is, de ez csak érdekesség; ennél sokkal fontosabb dolog, hogy Katet a kinderwhore kinézet megalkotójaként ismerik. A Fenekelőgép 1990-es bemutatkozó lemezük, és eredetileg a Swamp Pussy címet kapta volna, de aztán mégsem. Ettől függetlenül Thurston Moore olyannyira rajongott érte, hogy a Goo európai körútján a Sonic Youth előzenekara lehettek.

A Spanking Machine után két évvel, 1992-ben adták ki Fontanelle című második korongjukat, ami fő művükké vált. A sokszor és sokféleképpen hangoztatott "a harmadik nagylemez a vízválasztó" vélemény náluk sajnos igaznak bizonyult: a '95-ös Nemesisters nem rossz, de elődeihez képest kevés igazán jó pillanattal rendelkezik, és az albummal nagyjából kifogyott belőlük a szusz. Pár évig még koncerteztek, aztán 2001-ben feloszlottak.

Zenéjük amolyan ócckúl grunge-punk hibrid, plusz megtalálható benne jó adag feminin düh, és nem kevés teen angst. Erejük két remek lemezen keresztül mindenképpen kitartott, otthagyva ezzel nyomukat a kilencvenes évek tablóján.