A '80-as évek közepe-vége tájékán létező Honor Role zseniális kis együttes volt. Volt bennük egy adag kiforgatott Hüsker Dü utánérzés, egy kis korai Gang of Four, de nagyjából a Dischord bandáinak nagy részét is meg lehetne említeni. Hol finoman tördelt, szaggatott, lassan és disszonánsan váltogatós, kigondolt, és mégis hanyagul zajos és artikulálatlan, hol pedig fémesebb és egyszerűbb zenéjük sejteti a Shellacot is, és szerintem egyértelműen megnevezhetőek a hatalmas Kepone előképeiként is. Okos, elegáns, és kifinomult agyakra mászó anti-dallamaik és imádni való monotóniájuk mögött mindig ott rejtőzik valami tahó, rosszindulatú, frusztrált kis nyers rohadékság is, amitől én nagyon tudom őket szeretni. Az Album két nagylemezüket és pár single-t gyűjt egybe, ami 70 perc feletti számolós zajrock imádságot jelent.
