Nem nagyon rémlik, hogy lett volna már a blogon oi zenekar, ezért gondoltam bontom a formát. A Cockney Rejects az egyik első ilyen banda volt, konkrétan az ő daluk volt a stílus névadója. Ők nem voltak SHARP skinheadek, és szerencsére a másik oldalhoz sem tartoztak, egész egyszerűen nem voltak hajlandóak politizálni. Sokkal szívesebben daloltak fociról, sörözésről, rendőrökről, rendbontásról, rockerekről, az utcai életről, meg egyéb hétköznapi dolgokról. Hatalmas, együtténeklős kórusok, igazi proli himnuszok, ízig-vérig brit punk hangzás, természetesen cockney akcentus, és még egy Motörhead feldolgozás is. Ilyesmire lehet számítani. Amúgy még mindig léteznek, mostanában az isteni Youth Brigade-el turnéznak.
Ja, és nem kívánom ideológiai viták színhelyévé tenni ezt a posztot, az első nem zenére irányuló hozzászólás után tutira nem lesz második.