Ez a seattle-i négyesfogat tavaly egy elég erős bemutatkozást tudhatott magáénak. Zenéjük alapvetően a kilencvenes évek noise-rockjából táplálkozik, ám közérthetőbb, groove-osabb formában tálalják azt, és némi funk dögöt és blues hatást is belecsempésznek a dalokba. Én az ilyet legszívesebben modern rocknak nevezném. Nyolc számos minialbumukat lelkiismeret-furdalás nélkül merném ajánlani például a stoner arcoknak is, meg úgy általában mindenkinek, aki bírja a húzós, középtempós rockolást. Valamelyik nap pont arra gondoltam, hogy milyen jó kis párosítás lenne mondjuk egy Red Fang / Brokaw koncert, aztán észrevettem, hogy ők már megvoltak egymásnak.