Az Agent Orange ott áll a '80-as évek Orange County-színterének élén, és fogja a Descendants kezét. Persze csak az idő és a hely közös, az Agent Orange közel sem olyan gyermeteg debilség, mint Milo zseniális társasága. De a bulizás, baszki, a seggrázós, dallamos, együtténeklős és pörgetős punk csuhajja, az van itt is bőven.
Eleinte az Agent Orange is keményebb, reszelősebb, óbégatósabb zenét játszott (és azt fergetegesen csinálta), aztán egyre finomabb lett a dolog - plusz rengeteg tagcsere zavart be - s egyenesen a pop-punk felé hajlottak (amit ha nem is fergetegesen, de jól csináltak). Részemről az első lemezt kedvelem a legjobban, és szerintem sokan vannak ezzel így, az totális alapmű. A Living in Darkness lemezen (és az utána kiadott kislemezen is) bizony nagyon komoly dolgok történnek, és nem is feltétlenül a kötelezően megemlítendő surf-témák műfajidegen felbukkanására kell itt gondolni.
When You Least Expect It... EP
A Bitchin' Summer és a When You Least Expect is kislemezek szintén isteniek. Az első úgy szól, mint a kurva élet, jönnek a szaggatós upbeat punkba betolakodó surf-dallamok, lüktet a táncritmus, dörmög a basszus és püföl a dob és rázod a segged a Miserlou feldolgozásra, mert ez a kislemez már csak ilyen. A második visszafogottabban szól, sokkal éneklősebb és dallamosabb, jóval több a pszichedelikus hangulat, de a dalok ezt nem sínylik meg. Személy szerint pedig oda vagyok a Somebody to Love feldolgozásért, jobb az eredetinél.
A második nagylemezt feltehetően valami süket stúdiós arccal rögzítették. Én nagyon szeretem, ha valami direkt szól szarul, ha valami zajos és szembe megy dolgokkal, de szerintem a This is the Voice simán csak el van baszva ezzel az ingerküszöbön túl eső dobhangzással, meg az általános halksággal. Pedig lennének rajta kurva nagy dolgok, lehet érezni.
Ez egy koncert, jobban szól, mint a második lemez, kifejezetten fasza.
A harmadik nagylemez egy évtizeddel a második után jött, sok volt a változás is az együttesben, de ki nem szarja le. A hangzás teljesen rendben van, a dalok tutyimutyibbak, de alapjában véve jó értelemben. Van egy-két üresjárat, és van jó pár remek sláger, kitűnő dallamok és kedélyes miliő. De ez már nem az első lemez/kislemez vonala. Pop-punk lemez, annak viszont simán jó.