Andy Falkous sokat nem szarozott a mclusky feloszlása után, felhúzta a nagyszerű Future of the Left nevű csodát, és ott folytatta, ahol abbahagyta. Ez nem azt jelenti, hogy tök ugyanolyan a zene. Döbbenetes szarkazmusa jobban kilóg és humorosabb is - vessünk egy pillantást a dalcímekre - a politikai osztások még obskúrusabbak, a tanulságok gyomorba vágnak, a folyamatos utalgatások és a szigetországon kívül teljesen ismeretlen motívumok is megsokszorozódtak. Van akit ez zavar, van akit nem. Én imádom, már amit értek belőle. A zene viszont általában véve sokkal feszesebb, motorikusabb, kevésbé zajos, tele kicseszett nagy váltásokkal, arcletépő svunggal, megüvöltéssel és persze a mclusky meghatározhatatlan furcsaságainak újrahúzott hegyeivel (amire itt a szinti is rásegít). Ugyanakkor a Future of the Left sokkal egyszerűbben bebasz, mint a mclusky. Olyan egyből szakító témák, riffek, gondolatok vannak itt egymáson, amiktől én sokadszorra is csak a fejem kapkodom, lenyűgöző. Falkous pedig énekel, mint a valagon lőtt veréb, és ha valamit nem lehet elvitatni a Future of the Lefttől az a vokál elképesztő sokszínűsége és elragadása. Falkous berobbanó dallamai, szövegelése, köpködése és üvöltése és rohadék hipnózisa több mint ámulat. Amúgy kevés eredetibb zenekar létezik manapság.
Rossz lemezük nincs.
Odabent hallgatnivaló, néznivaló.
Curses!
Last Night I Saved Her From Vampires
Ez egy koncert.
Travels With Myself and Another
Hallgatod a lemezt. - olyan nyitódala van, hogy csak.
Polymers are Forever EP
The Plot Against Common Sense
Nézed a klipet. - nekem ez a kedvencem, zseniális.
Love Songs For Our Husbands EP
Ez az új kislemez, nem tudok róla semmit mutatni, de aki szereti őket, az nem fog csalódni.
