Mick Turner, akit leginkább a Dirty Three gitárosaként ismer a világ, Melbourne poszt-punk pápája volt a nyolcvanas években, és soha nem játszott háromnál kevesebb zenekarban. Sok egyéb mellett alapítója volt a Sick Things-nek, majd jött a Fungus Brains és a Moodists, aztán pedig a Venom P. Stinger, akik a nyolcvanas évek azon ausztrál bandái közé tartoztak, amelyek nélkül bezony nem lett vón se grunge, se noise rock. Első körben már megismerhettétek ezt a világot a Lubricated Goat, a King Snake Roost vagy a Feedtime (nagyon nem találom) által, második körben pedig majd jönni fognak olyanok, mint a Grong Grong, a Hack vagy a Box of Fish. Ebbe az elit társaságba gyönyörűen illeszkedik a Venom P. Stinger is, bár ők szabadabbak, kísérletezőbbek, ugyanakkor (olyan Sick Things módon) punkosabbak voltak társaiknál. Talán a Feedtime formabontó zsenialitása a legjellemzőbb. Minden dal egy korbácsütés, és a domina módjára uralkodó dobok minden parancsát buzgón követő basszusgitár és a mindkettejük lábát véresre harapdáló gitárok iszonyatosan megviselik a hallgató idegrendszerét. Az ének pedig (attól függetlenül, hogy az eredeti énekes a második lemez után elhunyt) mindvégig olyan, amilyen maga a zene: állat. Nagyon nagy zene volt, de csak a hozzám hasonló beteg lelkű zenebuziknak merem ajánlani, mindenki másnak nem.

Meet My Friend Venom (1986)

Walking About 7'' (1988)

What's Yours Is Mine (1990)

Waiting Room EP (1991)

Thickskin 7'' (1994)

Tearbucketer (1996)