Legendákról mindent, vagy semmit. Épp ezért én inkább rövidre fognám. Meg amúgy is, az Adolescents lényegében óránként oszlott fel és alakult újra, persze mindig más tagokkal. Egyedül az Agent Orange-ben rövid ideig zenélő, alapító atya, Steve kibaszott Soto maradt a helyén, és hozza a koncepciókat, az ötleteket, meg persze a gyönyörű basszusfutamokat, ha éppen nem énekel vagy gitározik. Az Adolescents azon túl, hogy a '80-as évek szőnyegbombázással egyenértékű hardcore- és punk burjánzásának egyik legbecsesebb katalizátora volt, az egészséges reggeli része, a levegő legfontosabb összetevője is, és nagyon bízom benne, hogy azok az emberek, akik nem ismerik őket, egyszer majd megtanulnak felegyenesedve járni.

     Adolescents

Ennek a lemeznek minden hangja arany.
Az egyik legfontosabb dolog, amit az ember a levegő rezegtetésével létrehozott.

Soto mellett pedig olyan arcok zenélnek, mint Tony Cadena, a punk-vokalisták hűbérura, Rikk és Frank Agnew, valamint Casey Royer a Social Distortion-ből és a D.I.-ból.

Brats in Battalions

Eltelik hat év, Soto és aktuális társai szemetelősebb, tahóbb, ragacsosabb, és rock-szagúbb irányokat térképeznek fel. Koszosabb, csobogósabb, rozsdásabb a megszólalás, valamivel hosszabbak a dalok, de a punk ereje bőven ott van, a dallamok verhetetlenek, a fogás garantált. Zseniális lemez, melynek közepén ott székel egy irgalmatlan House of the Rising Sun feldolgozás is. 

Balboa Fun*Zone

Egy évvel a Brats után kiadták ezt a lemezt, de Cadena nélkül. Amellett, hogy érezhető a hiánya, Soto és az Agnew tesók elmentek egy játékosabb, viccelősebb, hard rock által határolt, mégis erősen pop-punkos irányba. Lehet, hogy valakinek ez a lemez is kedvez, de én kifejezetten rossznak tartom. Szerencsére ezután újra fel is oszlottak.

Live 1981 and 1986

OC Confidental

Az Adolescents a '80-as évek vége után legközelebb 2005-ben (!) jelentkezett, méghozzá gyönyörűen. Az OC Confidental esetében lehet szarozni azzal, hogy jaj, nem olyan jó, mint az első kettő lemez, de ez faszság. Évtizedek teltek el köztük, és az Adolescents új formációja totálisan tökös lemezzel tért vissza poraiból. Óriási punk slágerekkel, kitűnő - és rájuk annyira jellemző - dallamokkal, tiszta megszólalással, elragadó lendülettel és erővel van tele ez a lemez. Szarrágásnak helye nincs. 

The Fastest Kid Alive

Ahogy azt megszokhatta a nép, a következő - és máig a legfrissebb - nagylemez hat évet váratott magára, de 2011 így legalább dicsőséges év lett, mert a The Fastest Kid Alive az OC Confidental vonalán haladva rohan tovább. Ha lehet, akkor még lendületesebb, sodróbb, pörgetősebb lemez lett, tele oltári dallamokkal, egy nagyon felszabadult Cadena-val, gyönyörű gitártémákkal (az Agnew tesók kilépése után Joe Harrison és Mike McKnight dallamosabb gitárjátéka került előtérbe), az eddigieknél kifinomultabb háttér-vokálokkal, csordavokálokkal. Baromi nagy energia, felhőtlen odamondás, kedélyesen politizáló cinikus miliő, nagyszerű szövegek. Hatalmas királyság, és amúgy ezen a lemezen van a kedvenc dalom is.

American Dogs in Europe EP

A tavalyi kislemezük négy dala pedig egészen zseniális.

Részemről 2012 egyik legjobb kislemeze volt, szarrá is hallgattam.