Az ADULT. mindig jó volt, most is az. Mizantrópiájuk és bődületes pesszimizmusuk csúcson, kilencedik lemezük pedig frusztráltabb és felkúrtabb és ridegebb, mint valaha. Soha nem volt a gyengék zenéje, ez nem változott, sőt. Kurva jó, amúgy.   Becoming Undone by ADULT.

Lenyűgöző lemez. Sötét techno, ésszel és érzéssel és stílussal. Fejeket ver falakba és euforizál. Reptet és elás. Baszik és szerelmeskedik. Világot éget és fát ültet. Áthatolhatatlan hangulat és önkifejezés a köbön. Egyben kell lenyomni, fergeteges íve van. Az egyik legszexibb és legfaszább…

Fantasztikusan dögös disznó beatek, életigenlés, rave és vigyor és megállíthatatlanság. Óriási.  Quivering In Time by Eris Drew

Az Algiers fele a zseniális Nun Gun. A Nun Gun fele a Dead Meat. Tehát egy ember, Ryan Mahan. Nem egyszerű körbelőni, hogy mit csinál, de ettől még kurva jó, vagy ettől kurva jó. Kemény, málhás, feszes, súlyos ütemek, tördeltség és tonnás zaj, horrorzeneszerű szintitémák szétpusztítva, kísérletezés…

Berlin lenyűgöző techno-nagyasszonya tavaly kiadott egy óriási lemezt, ami idén is baszik. A fergeteges Alientronichoz képest kevésbé lesújtó, érzékenyebb, pszichedelikusabb és a maga módján szebb, de mindez nem jelent sok mindent. Ugyanúgy le fogja szakítani a fejed, mert az a kreatív erő és…

Egy több mint 40 perces karanténkoncert. Techno-improvizáció szintivarázslattal és loop-kísérlettel, mesteri játék a modulációval, neonszínű transz és örömzenélés az In Ferneaux introspektív csendje uán.   Mind Killer by Blanck Mass

A Mondo Decay messzemenőkig zsenális lemez, a kibaszott Nun Gun pedig nem szarozott, kiadott mellé egy társcuccot, ami, amikor megvettem még nem erre a névre hallgatott, de tök mindegy. Új számok, többnyire Mark Stewarttal, de milyenek, bazdmeg. Aztán ott van a Sankara Speaks, az mi már, bazdmeg? És…

Káprázatos szintipop-debütálás. Egy gyengébb énekes és dalszerző simán hagyta volna uralkodni ezeket a dögös alapokat és tánctémákat, a fogós minimalista klub-klimpírozást, Russell viszont tudja, hogy minek hol a helye: az ének magabiztosan viszi a hátán az önmagában is ütősen pulzáló zenét. Az arc…

A '60-as, '70-es és '80-as évekbeli olasz Mondo-horrorok zenéje kurva jó. Sötét, dögös, fülbemászó cuccok. Ott van például Roberto Donati Cannibal Feroxának zenéje, amit az Algiers fele, Lee Tesche és Ryan Mahan, valamint az első Nun Gun-lemezüket erősen megihlető fotóművész kollaboránsuk, Brad…

Mindent tudsz.  Lost Themes III: Alive After Death by John Carpenter

Szex, szerelem, megindító melankólia, bugi és risza puha ködben, lassú cigi az ágyban, bordó selyem hálóingek redői, rúzsfolt törött pezsgőspoháron, örökre retinába ragadt mosolyok és halk elmúlás. Rhye megint betalál. Mesteri az arc, mesteri.  Home by Rhye

Zosia Hołubowska lengyel-osztrák queer papnő végre kiadta első nagylemezét, ami a Mala Herba fantasztikus demójának és kislemezének ismeretében kurva nagy hír. Akinek nincs meg: darkwave szellemidézés, minimal technóban fogant sámántánc, pszichedelikus szintihullámokba kapaszkodó boszorkánysikítás.…

A mindenható Profligate idén is kiadott egy olyan lemezt, amitől csak melankolikusan mozgatod a végtagjaidat, mintha táncolnál, de mégsem. A két évvel ezelőtti lemezén elindított sötét, hideg, sűrű, egyszerre nosztalgikus és friss coldwave-szintipop világot építi tovább, ami jó. Neon, latex, gyász a…

Két holland lány, analóg szintikkel és mindenféle ütőssel. Pszichedelikus krautrock menetelés a kozmosz csodás útvesztőiben, spirális space-progos témák töredékei vegyülnek fülbemászó minimalista elektronikával, magasan szálló vokállal, némi kimiskárolt post-punkkal, valamint táncolható és dögös és…

Sok lemezt hallgattam sokszor meg idén, ez is köztük van (ahogy korábbi cucca is). A litván Gediminas Jakubka fantasztikus, súlyos, elszállt törzsi technójában van egy valagra való acidos szintizés, érzékenyen kimunkált dallamai tech-house-ba és psytrance-be hajlanak (de szerencsére lassabbak),…

A kikujuk Kenya legnépesebb etnikai csoportja, a nyelvükön pedig az, hogy "duma", azt jelenti, hogy "sötétség". Minden nap tanulsz valamit. Az pedig csak egy dolog, hogy ennek a kenyai párosnak a zenéje valóban sötét. Nevetségesen súlyos, kompromisszumot nem tűrő, gyilkos szonikus lázadás mindennel…

Ha már szóba jött Avery. Emlékszem, amikor először hallottam a lenyűgöző Drone Logicról a Water Jumpot, hogy kidülledt a szemem. Amúgy Avery első lemezén ott van Detroit szikársága, ott van a Hacienda és a savas brit klubbolás, de a himnikus, riff- és groove-orientált big beat, a rave és a house is…

Daniel Avery acid house és techno-pápa és a Nine Inch Nailsből ismerős Alessandro Cortini szintiguru közös ambient-lemeze. Csendes nagyság. Grandiózus meditatív utazás hosszú hangokban, íves hangulatokban és bámulatos színekben. Elmélyítő, szép, hatásos dolog. Aki Avery savas ütemeit és nyúlós…

Van egy sztorim. Ez a zenekar - ami tulajdonképpen egy ember - adott egy olyan koncertet Amszterdamban, mittomén mikor, hogy majdnem elbőgtem magam tőle. Erre emlékszem az estéből egy csajt leszámítva, aki amúgy a koncertre hívott, és akinek tulajdonképpen ezt a posztot köszönheti az örökkévalóság.…

Ugyan Greene meg tudja táncoltatni a népet, nem is mindig a legkifinomultabb módon, de amit az idei nagylemezén csinál, az más. Szétszedi a táncparkettet, nem érdeklik az olcsó fogások, nem foglalkozik felszínes örömökkel és vágyakkal. A clubzene, a disco, a house, a techno elemei itt vannak,…

A Years of Denial idén kiadott egy brutális kislemezt és az első, hasonlóképpen baszós nagylemezük is idén jelent meg, szóval ez az év elég jól összejött nekik. A nagylemez címe magáért beszél: rideg, hideg, gonosz, depresszív nihilveretés van a Sátán szintijének csábító, szexi, gyönyörű hangjaira,…

Idén újra kiadták ezt a több mint nagyszerű 2014-es sötét szintipop csudát, szóval. Aki nem ismeri, az megismeri, egész kötelező munka.  Sub Rosa by Void Vision

Egy hónapja ülök rajta, bocs. Szóval, az első The Destroyer idén az egyik legnagyobb kedvencem. Ez más, lassabb, poposabb, epikusabb, összetettebb, de jól. Nagyon szép, nagyon dalos, meg van írva cefetül. Faszán megnyugtat, hallgattatja magát, oda lehet rá figyelni és odafigyel rád, fantasztikus rá…

Sok minden történt eddig 2019 szennyes zenei évében, az egyik legjobb dolog pedig az, hogy többek között az Arab on Radar és a Doomsday Student tagjai világra fingották a Psychic Graveyardot, ami egy kibaszott csoda. Már persze akkor, ha csodaként éled meg a beteg, pszichotikus, felháborító,…

Generikus coldwave, post-punk, goth- és deathrock cucc, szintibőséggel, derekas énekkel, erős francia-svájci miliővel. Annak ellenére, hogy generikus, pontosan úgy érzem magam tőle, ahogy a hölgy a borítón. Érezzétek ti is úgy magatokat tőle. Kellemes, szép, fülbemászó lemez. Érzéssel, érzésből…

A What is Flesh? nem volt semmi, de amit a Cyberplasm az első nagylemezén csinál, arra kurvára nincsenek szavak. Csak és kizárólag hadakozni, pogózni, verekedni, dolgokat és elméket szétkúrni lehet ezekre a nagyon gépdobos, nagyon dühős, nagyon megüvöltő, nagyon darálós és kurvamód szórakoztató…

Glasgow, egy bátyó és egy húgi. Faszkész szintipusztítással, dögletes indusztriális elektronikával szárazon seggbe toszott öntörvényű, nyers, pszichotikus zajpunk, jelentős no wave vénával. A pergő agresszíven verve jó, a cinikusan társadalomkritikus és közel sem normális dalszövegek artikuláltanul…

Űrbéli analóg elektronika, sok mélyen börgetett szintivel, ezernyi súlyos hangulattal és képpel, kozmikus dallamokkal, gyilkos ritmusokkal, tonnás ütemekkel, csodálatos sodrással, monotóniával és modulációkkal.Van itt EDM, EBM, EKG, ambient, techno, synthwave, kisfaszom, de lényegtelen, ez saját…

Na, ez is nagyon fasza lett, megint. Koncert is lesz.   Hypnos by Xeno & Oaklander

Tavaly év végén jelent meg a NONN új lemeze, amin továbbra is a '80-as években megrekedt rideg-hideg coldwave és minimalista post-punk megy, faszán, ahogy kell. Kicsit elmásztak az EBM felé is, amúgy. Jól áll nekik.  XVII by NONN

Részemről ez az év lemeze, nem mintha ez bármit jelentene.  Aki a májusi megjelenése óta nem futott még bele, és érdekli a dolog, attól csak annyit kérek, hogy ne faszoskodjon belekattogtatással meg beletekeréssel, hanem sötétítsen be, indítsa el, és ülje vagy feküdje végig, lehetőleg…

Megan Mitchell idén két anyaggal mutatkozott be, mindkettő brutális. Sötét, intenzív, melankolikus, világtemető ambient, rád mászik és betemet. A katakomba-drone és a temetőszinti hipnotikus hangjaira, a halkan kalapáló sámánritmusokra (amúgy szó szerint, kalapáláshangok is vannak itt) Mitchell…

Nemrég adott egy remek koncertet itten, én meg imádom. Továbbra sem élősködik olyan nagyon pofátlan túlsúllyal a '80-as éveken, van bőven saját hangja, ami ráadásul nevetségesen dögös. Ilyen vadító, kemény, nehéz, vastag és baszatós-menetelős techno-témákat és gyönyörű minimál-dallamokat más…

"Sámán vagyok, igazi sámán, sámán, sámán. Hallhatod a hangomon, láthatod a dobomon. Dobom dobom, paripám, paripám, Dobom dobom, paripám paripám. Utazom, utazom, a csillagokba utazom." Hipnotikus villanyos orgonaszólamok repítenek a belső űrbe, monoton ősi sámánkántálás űzi el a démonjaid,…

Új ADULT. Hadd ne kelljen már mást írnom. 

Henrietta Smith-Rolla, brit születésű ghánai-orosz-német zeneszerző-producer első lemeze bámulatos. Sötét, morózus, borúlátó elektronikájában folyamatosan ott pulzál az indusztriális felé kacsingató komor techno, a '80-as évek minimalista carpenteri szintimelódiái, a brit acid-house görbére tört…

Dominick Fernow és Kris Lapke (mekkora zene már az Alberich) közös projektje. Kibaszottul zseniális. Pontosan olyan, mintha a Prurient, a Vatican Shadow és az Alberich találkozna. Hömpölygő, maró, nehéz és taglós zajfolyamok, minimális, de vaskos és ragadósan hullámzó hipnotikus dallamok, militánsan…

A GosT új lemeze is jó kurva súlyos.  <a href="http://blood-music.bandcamp.com/album/possessor">Possessor by GosT</a>

Hallgassátok meg Anthony Di Franco JFK néven kiadott lemezeit és élvezzétek az életet, hogy éltek, hogy szeretve vagytok. Vágjátok az arcot, kibaszott Ramleh, kibaszott Skullflower. Ha ezek az együttesek nem mondanak semmit, akkor nem tudom, hogy én mit mondhatnék. Ha viszont mondanak, akkor…

Dominick Fernow, azaz Prurient és Vatican Shadow (és még ezer más) esőzajos, kígyóölelésű, sámándobos, Ayahuasca-ízű absztrakt ambient projektjétől meglátod magad az anyaméhben, kirepülnek a sejtjeid a dzsungel csillagos egére, az univerzumot öleled az elmédben, az egód pedig eltűnik a picsába.…