Idei második nagylemezén a Yatra elfordulni látszik a lusta stoner doomtól, és arccal egyre inkább a death doom irányába kacsintgat. Ha úgy tetszik, háromnegyed évvel a Blood of the Night után egy átmeneti, útkereső albumot kaptunk tőlük. Ezek után kíváncsian várom a negyedik korongjukat. All Is…

Esélyes, hogy már mindenkinek meghozta a postás az idei Mastodon-válogatást, de szerintem nem fogtok megharagudni, ha posztolom is.  

A Tenger Kollektíva folytatja földtörténeti kalandozását. Meg merem kockáztatni, hogy az idei, egyben a 2018-as album folytatásaként megjelent nagylemezük egyúttal a legjobb munkájuk is. Phanerozoic II: Mesozoic | Cenozoic by The Ocean 

Tizenöt éve fedeztem fel a francia Gojirát. A bónusz dal: a Metallica Escape-ének az átdolgozása. A pontos évforduló pár nap múlva lesz, de egy hete ismét pörgetem. FROM MARS TO SIRIUS by GOJIRA 

Esztergályos Áron triója újabb nagylemezzel jelentkezett. Nekem továbbra is az Isis Oceanic-ja adja leginkább az ívet, de virágozzék minden virág a mötálbirodalom nagy kertjében!  May You Be Held by SUMAC

A brazil Jupiteriek post-metalban utaznak. Ami így, ebben a formában nem igaz - mert szinte "természetes" a durva megszólalás, hogy a vokalista hangja bugyborog, mint a kitörni készülő vulkán, hogy nehéz eldönteni, hogy fekete-, halálos, vagy éppen iszapos fémzene folyik-e füleinkbe. Minden esetre…

A Primitive Man a metál neutroncsillaga: nem sok bandát ismerek, amelyet a súly mértékegységének is választhatnánk. Ennek megfelelően az Immersion olyan, mintha a Portal, a Sunn O))) és az Eyehategod kollektív jammeléssel ünnepelné a kapuzárási pánik eljövetelét. Lassú, nagyon lassú…

A Mantar második lemezét jó sokat pörgettem három éve, majd aztán a '18-as megjelenésű harmadik albumuk rendesen kimaradt a szórásból. Pedig cseppet sem kell szégyenkezniük miatta: a feketített sáros mocsokban utazó csapatnak sikerült a korábbinál feszesebbre komponálnia a dalokat, így végül több…

Két évvel a Nyugtalanító Suttogások után megérkezett az új Gaerea nagylemez. LIMBO by GAEREA 

Virul a pirula, megjött az idei Fistula! Tíz dal fél órában, ami valódi hardcore punk/sludge rombolásként rohan át a szervezeten. Csapatod, mert szereted!  The Process Of Opting Out by Fistula

A Wojtek egy éve alakult meg Padovában, és nem vártak meg, hogy a sült galamb becsöngessen náluk, hanem már tavaly augusztusban kijöttek egy EP-vel. A Maradékokhoz szóló himnusz a második hasonló formátumban kiadott hanganyaguk, amely két hónapja jelent meg. A fél óra alatt lepörgő hat dalból a…

A francia Svart Crown afféle "kicsit" típusú zenekar: kicsit feketefém, és egyúttal kicsit halál metál is (és azért kicsit sludge is van bennük). Kicsit a Gojirára emlékeztet, de kicsit a Triptykonra is. Egy biztos: dalokat nagyon frankó módon tudnak írni, tökéletesen megkomponálták a szaggatott,…

Sam Phulesh ismét lecsapott! Avagy: tizenhatan szkvassolják az álmot.  Dream Squasher by 16

Két pisis lány fél órában önsebészel.  

Két évvel az Urkraft után megérkezett a Bismarck második nagylemeze. És bár a sludge doom keretei eléggé szűkre szabják egy banda mozgásterét, nekik sikerült az új albummal egy magasabb szintet megugraniuk. A nagy kérdés most már az, hogy két-három év múlva kiszakad-e belőlük a harmadik koronggal…

Hónapok óta ülök ezen a lemezen, és tetszik is, meg nem is. Az új-zélandi Beastwarstól legjobban a második albumuk (Blood Becomes Fire, 2013) tetszett, és ugyanazt a minőséget többé-kevésbe hozták a következő korongjukon is. Aztán egyik tagjuk betegsége miatt nem működtek egy ideig, míg végül tavaly…

A Leaden Fumes lényege nem más, mint az az agyrottyantó miazma, ami akkor serken bele a létezésbe, amikor Cthulhu megsebzi magát reggel a fürdőben borotválkozás közben. Ennek a mérgező kipárolgásnak a része némi illékony pszichedélia, és valamennyi progresszivitás - melyek közül az utóbbit itt és…

Húsz éve (és két hónapja) jelent meg a High On Fire bemutatkozó nagylemeze. Azért nem a tizenöt éves, szerintem mind közül a legjobb Blessed Black Wingst posztolom, mert erről az albumról kicsit mintha mindannyian megfeledkeztünk volna. Pedig nem rosszabb az utána következőknél. The Art of Self…

A The Lunar Era marylandi, progosságba hajló power trio, a sludge-sztóner-doom hármas határvidékről, harsányan kiabálós énekkel. Lassan egy évtizede léteznek, de eleddig ez az egyetlen albumuk, ami kifejezett frankóság. Ráadásul a Bandcamp oldalukon annyit fizetsz a nagylemezért, amennyit…

Úgy látszik, hogy a Távérzékelés lemezeinek az a sorsuk, hogy késéssel posztoljuk őket. Második korongjuk tudniillik tavaly év végén megjelent, de a blogon eddig csak az elsővel találkozhattatok. Szerintem gyengébben sikerült az elődjénél - de remélem, hogy másoknak legalább annyira tetszeni fog,…

A Forming the Void 2020-ban is hozza a tőle megszokott magas színvonalú heavy-prog-psych-sludge-mötált, ami kb. olyan, mintha a Torche és a Mastodon szvingerkedve kopulálna a Pink Floyddal és a Soundgardennel. Negyedik lemezükhöz érve okosan, ügyesen megvalósították azt a bizonyos "tágítjuk a…

Három és fél évvel a Paralízis Kegyhelyei után megérkezett a hatodik Ulcerate nagylemez. Stare Into Death And Be Still by Ulcerate 

Három évvel a Moszat után megérkezett Az Ösvény!  The Trail by Demonic Death Judge

2020-ban Ravennában is fellendült a digitális irodalomórák tartása. Viccet félretéve: a négyesfogat továbbra is az ütős prog sludge-ot műveli, továbbra is igen frankó módon.  Metaphora by Void Of Sleep

A Szaturnusz Titán nevű holdjának felszínét metánalapú időjárása alakítja változatossá. Ezen folyamatokat énekli meg a post-metál segítségével a Pale Summit, a Német Tudományos Akadémia kutatók alkotta amatőr bandája. Lakes Of Titan by Pale Summit 

Kedvenc polák bandánk sem pihent az utóbbi időben, így megérkezett a Children of the Haze folytatása. Sign Of The Devil by Dopelord 

Igazi Fradi-leves Spanyolból: a női vokalistát csatasorba állító power trio mindent, de tényleg: mindent eljátszik a grunge-tól a noise-ig, az altmetáltól a sludge-ig. Mondj igent a mocsokra!  Scarlet by Rosy Finch

Az izléses lemezborító mögött ízléses instru post-hácé, post-metal, sludge-doom kevercs rejtőzik, amely a franciaországi Lille városában született meg. A fenti műfajok kedvelői a képre kattintva nem fognak csalódni a fülelés során. MERE MORTALS by The Lumberjack Feedback 

Jó sokat kellett rá várni, de itt van: öt év után megérkezett a hatodik Intronaut nagylemez. Fluid Existential Inversions by Intronaut 

"If you buy one piece of pussy at the regular price, you get another piece of pussy of equal or lesser value for only a penny! Try and beat pussy for a penny! If you can find cheaper pussy anywhere...fuck it!" MONDO GENERATOR - Fuck It by HEAVY PSYCH SOUNDS Records 

Fekete tintába mártott ecsettel kerekíti le a post-metal széleit a belga Sons of a Wanted Man. Ha feldobom, post-black, ha leesik blackened sludge.  KENOMA by Sons Of A Wanted Man  

Ha sikerül túljutnod az első, háromperces és unalmas dalon (I Took One Hit to Believe), akkor olyan, majd negyvenöt perces, némi sludge-ot és sztóneres felhangokat is magába szívó doom-olást kapsz a Los Angeles-i Bong Wizardtól, hogy örömödben mind a tíz ujjadat megnyalod!  Left Hand Pass by BONG…

A Sycomore a post-metált és a durva sludge-ot egyesíti egymással, és néhol a noise rock grúvja is befigyel a dalaikba. A Bloodstone-nal így sikerült az extrém muzsikákban szintet lépniük. Hedbengerek, hol vagytok? Bloodstone by Sycomore 

Az olasz Zolfo irtózatos sludge doom rombolást végez ötven perc alatt a hallójáratokban. Zenéjüket leginkább egy bezombult, és durva hörgéssel megspékelt Shrinebuilderként lehet körbeírni. Némi noise rockot is beépítetek az öt szerzeménybe, a végeredmény pedig egy hipnotikus hatású mocsári szörny…

Megérkezett a második Yatra, reméljük, hogy nem lett gyatra. Blood Of The Night by Yatra - STB - 33 

A héten hosszú idő után ismét füleltem a 2004 és 2007 között létezett egyetlen lemezes, vaddisznómódra túró Kalas 2006-os albumát. Az öttagú bandának Matt Atyaúristen Pike volt az énekese, és kivételesen nem gitározott.  

Progresszív epikus doom mötál az Egybesült Sirályságból. Idei lassú zúzás, nagyon karaj módon. Toward The Sun by Garganjua 

Kapitány, ó kapitányom! Dream In Motion by Kirk Windstein 

Csodás csapás Belfastból, amitől úgy érzed, hogy a Rangidős Druidák az orrpiercingeden átfűzött acélláncnál fogva vonszolnak végig az északír város macskaköves utcáin. Zenének és halálnemnek egyaránt ronda és lassú, de közben valahogy nagyon is finom.  Golgotha by Elder Druid

Hölgyeim és uraim, Philadelphiában manapság így csapatják a sludge muzsikát: vérgőzösen, idegméreggel a vénában, csontrepesztő gonosz módon, valamint bugyborékoló és fullasztó hangokkal. Ezt kapd el, ne a náthá az év eleji influenzát! Weapon by Moros