Ahogy illik, szépen rendben megérkezett az új Riverside album. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. Bár az agyam hátsó részében egy kis hang azt súgdossa, hogy "semmi változás, ugyanolyan, mint az előző(k)". Ami igazából nem zavar, úgyhogy erősen füleldoda!  

Két éve, a Covid első hulláma után a német prog-post-satöbbi rockerek arról faggatták a hallgatókat, hogyan szeretnének élni a hirtelen megváltozott körülmények között? Idei friss munkájukon az emberi faj bolygó- és környezetrombolását veszik górcső alá, és végeredményként ez akkor is egy frankó…

A Motorpsycho új albumával visszanyúl a klasszikus progrock hetvenés évek végi, és nyolcvanas évek eleji formuláihoz. A háromnegyed órás játékidejű nagylemez négy szerzeményből áll, melyek legrövidebbike két és fél, míg leghosszabbika közel huszonhárom perces. Mindezek ellenére jól megkomponált, és…

Az új Pure Reason nagylemezre csak két évet kellett várni.  

Itt van, megjött az új Cynic nagylemez is. Bevallom, hogy egy hallgatás után nem nagyon tudom hová tenni az Ascension Codest - de eddig minden egyes nagylemezükkel így voltam, vagyis a hagyomány folytatódik. Azt javaslom, hogy mindenki döntse el saját maga, hogyan érez a hanganyaggal…

Az új Leprous album egy hónapja megjelent, de még nem posztoltuk. Tessék hallgatózni!  

A Drott Arve Isdal (Enslaved), Ivar Thormodsæter (Ulver) és Matias Monsen bergeni lakosok közös zenei projektje. A tíz szerzeményből álló nagylemezen könnyedén proggerkedő, hangulatában melankolikus rockzene hallható, a dalok emellett őrzik az újra rátalálás frissességét. Nagy jóság.  Orcus by…

Az egy és háromnegyed órás játékidejű TesseracT koncertlemez átfogó képet ad a brit banda lassan két évtizedes munkásságáról.  

Ez a poszt nem jöhetett volna létre, ha nincs Sam Phulesh, aki ismét egy nagyon karaj albumot ajánlott nekünk a második Atsuko Chiba nagylemez képében. De inkább idézem őt: "Prog rock, sok-sok 70s/80s inspirációval, miközben magabiztosan használják a post-rock/math rock műfaji elemeit is, és közben…

Nyolc éve találkoztunk először a Methadone Skiesszal, és a banda azóta sem pihent: a bemutatkozó Enter the Void óta szorgalmasan adtak ki nagylemezeket, a Retrofuture Caveman már az ötödik a sorban. Dalszerzésben egyre jobbak lettek, és stílusuk is finomodott az eltelt egy évtizedben. A nagyívű…

A Coldun a hetvenes évek rockjának ízeivel injektálja be a proggeres és post-metalos súlyt, valamint az alfa-állapotba ringató doomközeli rezgéseket. Az orgonával, szaxofonnal és persze gitárral felvezetett nagyívű dallamok messzire utaztatnak, ám bárminemű zaklatás nélkül. A homogén hangulatú ötven…

Februári megjelenésű az eddigi legutóbbi King Gizzard nagylemez, ami negyedévvel a megelőző K.G. után látott napvilágot. Az aussie jómunkásemberek sosem pihennek, és most éppenséggel anatóliai ihletésű pszicho progrock a csapásirányuk.  

Nemrég a Wheel idei nagylemeze kapcsán említettem az illinoisi Chevelle-t, úgyhogy következzen a negyedszázad alatt duóvá fogyatkozott banda másfél hónapja megjelent kilencedik albuma.  

Az a csodálatos a Motorpsychoban, hogy negyedik évtizede zenélnek, ez alatt huszonsok nagylemezük jelent meg, és minden, ami kikerült a kezük közül, nyugodtan nevezhető remekműnek. A hihetetlen teljesítményen túl létezésük harminckét éve alatt ráadásul nem egyszer hihetetlen iramot diktáltak a…

Bő két évtized után ismét van új Liquid Tension nagylemez. Egy-két hallgatás után tetszik, illetve azt érzem, hogy a négyesfogat nem a technikai villantásokat tolta előtérbe, hanem inkább hagyták, hogy kibújjon belőlük a zene.  

A négy éve megjelent Echolocation után ismét vendégünk a Gone is Gone szupergrupp.  

Egy évtized után van új Lake of Tears album. Pozor: csak haladóknak, mert nem egyszerű eset, nem túl vidám hangulattal.  

Korábbi Hawkwind-tagokból, valamint a mindenféle kapcsoldó barátokból és ügyfelekből áll - így tehát egyféle szupergrupnak is nevezhetjük - a Hawkestrel legénysége, amelytől ugyanolyan fájintos űrrockot kaphatsz, mint az anyazenekartól. Pioneers of Space by Hawkestrel 

Az év első napján jelent meg a svéd Soen ötödik albuma, és azóta beragadt a lejátszómba. Annak ellenére, hogy nem egyszer meghallgattam, nehéz elmondani, hogy mitől is jó a zenéjük. Mert dallamos, de kemény; művészi, de nem művészkedő; epikus, de nem tésztaszerűen nyúló; és mondhatnám azt is, hogy…

A tavalyi szórásból valahogy kimaradt a The Grand Astoria aktuális nagylemeze. Pedig nincs miért szégyenkezniük: az alig hosszabb, mint fél órás hanganyag szerintem az eddigi legjobb kiadványuk. A súlyos pszichedeliába mártott akusztikus gitárok és bendzsó mellett rendesen fuzzolnak - ehhez elég…

Tavaly októberben jelent meg a korábbi Astrosoniq- és The Devil's Blood-tagokat tömörító Molassess bemutatkozó nagylemeze, amelyet címkézzünk fel pszichó, illetve progresszív rockként! A csapat frontvonalában a hipnotikus orgánumú Farida Lemouchi énekesnő áll, aki hangjával könnyedén megigézi a…

Hamár kommentben az idei legjobb albumok között emlegettem a Hakent a Fácsén, akkor vegyétek-vigyétek mátkapár!  

A Lunatic Soul hetedik nagylemezét a szláv és a skandináv népzenék sötétebbik, ám gyönyörű dallamai ihlették.  Through Shaded Woods (Deluxe Edition) by Lunatic Soul

A Starfire után négy évvel, a világméretű járvány idején a Jaga Jazzist sajátos védekezési modellként egy piramist épített. Pyramid by Jaga Jazzist 

Megérkezett az új Crippled Black Phoenix album is. Vendégekkel, mint pl.: Vincent Cavanagh (Anyatéma), Suzie Stapleton és Ryan Patterson (mindketten: Fotocrime), Jonathan Hulten (Tribulation). Erősen füleldoda-javasolt.  Ellengæst by Crippled Black Phoenix

"Szállj velem, még nem repültem senkivel..." - öt év után visszatért az Ozric Tentacles.  

Nem állítom, hogy olyan nagy ismerője lennék Trey Gunn munkásságának, de ezt a lemezt meg akartam osztani veletek. Jó, azt tudom, hogy a King Crimson gitárosa és basszere lett a kilencvenes években, ami már önmagában egyféle garancia, játszott a Toollal is, meg David Sylviannal, de a '96-os…

A The All is One-nal megérkezett a 2017-es The Towerrel elkezdett, és a 2019-es The Crucible-lel folytatott trilógia záródarabja. Az album hosszra sem lett gyenge: öt perc híján másfél órás játékidővel rendelkezik.  

Aranyoroszlán Dániel és népi zenekara fekete bundájú nagymacskákról danászik nekünk.  

A bravúros fénykép abban a pillanatban készült, amikor a rózsaszín homokú tengerparton a Sydney-i maláj közösség tagjai tapssal és tánccal jelzik a pelikánoknak, hogy nagyon gyorsan húzzanak el el a plázsról. A villámcsődület (alias flash mob) aláfestő zenéje, a pszicho tollakkal is ékeskedő,…

Kanada Quebec államának fiai alapították pár éve a nótáit dallamos francia nyelven felvezető Fuudge-ot. Második lemezükön hallható dalaikat nemes egyszerűséggel nevezhetjük akár alternatív rocknak is, de ebben az esetben elhallgatnánk, hogy a szerzeményekre legalább annyira hatottak Seattle zenéi,…

Amikor 2011-ben megismertem a német Wight-ot a Wight Weedy Wight debütalbummal, veretes-csatakos, zsíros riffektől messzire bűzlő sztóner doomban utaztak. Aztán részemről kimaradt két album (Through the Woods into Deep Water 2012, Love is Not Only What You Know 2016), a nemrég megjelent negyedikkel…

Német tudósok az idei, viharos hónapok után zenés formában teszik fel az európai konzultációs íveken a kérdést: "Hogyan akarunk élni?". Kitölteni csak alapos hallgatózás után muszáj, a válaszokat pedig erre a webcímre kell elektronikus formában elküldeni.  

Friss, finom, ropogós a negyedik Hail Spirit Noir nagylemez!  

Az egyéni ízlés képes felülírni a közmegegyezésen alapuló kánont - ilyen előadó számomra a Led Zep is. Leghosszabb, bakeliten eredetileg dupla albumként megjelent sorlemezük maga a megtestesült sokszínűség: a nagylemezen a hard rock mellett folkos-countrys dalok, blues rock, progresszív kompozíciók,…

Ilyen lenne, ha egy alternatív idővonal rocktörténetének hetvenes éveiben a King Crimson találja fel a feketefémet, majd ráadásként népzenében utazó arcokkal jammelt volna egyet. Avagy: a görögöknek sikerült a lehetetlen.  Oi Magoi by Hail Spirit Noir

Köszönjük Sam Phuleshnek ezt a remek mexikói triót, amely a King Crimson és a Primus zenei jóságait egyesíti egymással szerzeményeiben!  Aural Coincidence by Parazit

A svéd AtomA a Slumber nevű death doom banda oszlása után jött létre: Ehsan Kalantarpour énekes-billentyűs először korábbi kollegájával, Markus Hill gitárossal kollaborált, majd Siavosh Bigonah basszer, és a Scar Symmetryből ismerős Christian Alvestam szintén gitáros csatlakozásával bandává…

Karmazsin Király második kinyilatkoztatása betöltötte az ötvenet. Ezzel a lemezzel ismertem meg őket zsenge rokker koromban, így egy kicsit mindig is a Poszeidón nyomában lesz a liblingem. Füleldoda, FLAC!  

Kvhost és bandája az ötödik nagylemezén keveri a Gizikét a gőzekével, azaz van itt minden, mint a karácsonyfán: prog, psych, folk, rock, dream, okkultság, és valahány név a naptárban. Csekira: Kindred by Hexvessel