Valójában két részből áll a lemez: az első négy dal az a bizonyos '94-es Peel Session. A másik fele egy 2004-ben, Maida Vale-ben (London) készült koncert felvétele - John Peel a fellépés előtt pár héttel hunyt el, Albinó Pista ezért ajánlja az ő emlékének nemcsak a műsort, hanem az egész karrierüket…
A Quicksand mellett az év nagy poszthardcore visszatérése mindenképp a new yorki Glassjaw új lemeze, ők LP-t tizenöt éve nem adtak ki. Sajnos én Daryl Palumbo hangját - akárcsak Chino Morenoét, stílusuk nem áll túl messze egymástól - elég nehezen viselem, de aki bírta/bírja őket, az most örülhet. A…
Amikor a szívünknek oly kedves noise rock, post-punk, post-hardcore és még ki tudja milyen hatásokat bődületes erejű bivaly-rockba transzplantáló zenekarokról beszélünk, akkor nem mehetünk el szó nélkül a nottinghami Grey Hairs neve mellett. Tökös és pontos dalaikban nyoma sincs tétovaságnak, ez már…
A nyolcvanas évek legvégén alapított new yorki Burn gyakorlatilag egyetlen négyszámos kislemezzel lett kultikus név a hardcore színtéren, '92-ben már annyi is lett a zenekarnak - Chaka Malik énekes az Orange 9MM élén tolta a kilencvenes években, míg a dobos Alan Cage a szintén kultikus Quicksand-ben…
Ha ez a 2011-es lemez harminc 30 évvel korábban jelenik meg, ma klasszikusként emlékeznénk rá. Mivel azonban "mindössze" 6 éve jelent, ezért csak azt tudjuk róla elmondani, hogy egy előképeihez méltó, punk és zajrock mestermunka, ami olyan őrülten és mégis precízen lüktet és kalimpál, mint a Kepone,…
A Buildings eddig nálunk csak a 2014-es kislemezével képviselte magát, ami több int a semmi, de a kortárs noise-rock egyik legvadabb hordája ennél többet érdemel, úgyhogy mindenki készítse a döngető izmait, a Buildings ugyanis nem kímél senkit és semmit. Pszichotikus, frusztrált agresszió árad simán…