A francia banda hatodik albumán kiválóan hozza mindazt, amiért szeretjük őket. Zenéjük a post-hardcore, post-metal, black és sludge metalok kevercse. A kicsivel negyven perc fölötti játékidejű zeneanyag befogadása éppen ezért nem könnyű feladat, de nem is lehetetlen küldetés. Ha komálod az…

A német A Secret Revealed-nek post-black, post-metal, post-akármi a pontos zenei irányvonala. A banda az alapvetésként kezelt súlyos főbekólintást olyan megoldásokkal emeli magasabb szintre, mint a dallamok szinte teljes hiánya, a rövidre vágott dalhosszak, a homlokrepesztő blast beat-ek, valamint a…

A Cloakroom legújabbja olyan a léleknek, mint egy vastag, szőrös pléd a vizes falú albérletedben. Dissolution Wave by Cloakroom

A Heiress negyedik nagylemeze is megérkezett, és jobban tolják post-hardcore/sludge hibrid dalaikat, mint eddig bármikor.  Distant Fires by heiress

A Pale Home a veszteségból táplálkozó depresszióról és az elveszettségból testet öltő agresszióról szól. Ha egyik oldalról nézem, akkor feketefémmel meglocsolt post-metal, ha a másik oldalról sasolom, akkor pedig a sludge durvaságáig eltolt post-hardcore. Lehet, hogy erre gondolt a blackgaze szó…

Itt van egy zenekar, mondhatni a semmiből, texasiak, és annyira horzsol a zenéjük, mint amit a Pantera Cowboys/Vulgar/Far Beyond lemezeinél éreztem anno. Mindezt post-metal alapba oltott post-hardcore-ral, feketeséggel, sludge és noise metallal, valamint egy kis shoegaze-zel érik el. Úgyhogy csak…

A negyedik Idles nagylemeznél azt érzem, hogy úgy folytatódik, mintha a harmadik nem is lett volna. Másrészt viszont igaz a rádióbarátkozás vádja is, amit Péter írt a FB-csoportban - vagyis van pár dal az albumon, amelyeket töltelékjellegük okán nyugodtan kihagyhattak volna. Úgy egy, a bemutatkozó…

Nesze nektek vérholdas konvergálás! Bloodmoon: I by Converge & Chelsea Wolfe 

Hat év után megérkezett a negyedik Kowloon Walled City nagylemez. Piecework by Kowloon Walled City 

Négy évvel a visszatérő Interiors után itt a legendás Quicksand negyedik nagylemeze.

Félórás betekintés a boszorkányok titkos praktikáiba dupla önkollaboráció segítségével, becsületkasszás módon. Witch Coven by Rorcal & Earthflesh 

A bristoli Svalbard zenéjét nem egyszerű körülírni, mert harmadik nagylemezükön a kitűnő atmoszférát több alstílus keverése adja meg. Szívből áramló energiáik erősek, mint a Modern Life is War esetében, dalaikban ott van a post-metal önmagára figyelése a lá Isis, és a dallamosra iszapolt feketéség…

Az USA Nails lemezről lemezre lesz egyre fontosabb és súlyosabb zenekar.  Character Stop by USA Nails

Ez a Desperate Living második kurva jó kislemeze. Nagyon kurva jó. Mindenem fáj utána.  Az első amúgy itt van.  City Sadness by Desperate Living

A TRVVS második lemeze is ingyen van, pedig aztán az anyádat eladnád érte, olyan böszme egy csodája annak, amit mi csak úgy hívunk, hogy zajrock. Igen, megint egy kurva jó, tömör, nyekergős, koszos, kompromisszumokra hugyáló, büdösfaszú, málhás, perverz és cinikus noise-rock zenekar, akik úgy…

Öt számos bemutatkozó EP Philadelphiából, ami rendesen szétcsapja az ember agyát egy nehezebb nap végén. Kaotikusan intenzív, de emellett dallamos és fejben ragadós: legalább annyira köménymag, mint amennyire zajrock. A Bandcamp oldaluk szerint a kilencvenes évekből ittmaradt HC-veteránok a banda…

Az Illinois-i Hum méltán pályázhat a Damon Hill-vándordíjra: az előző huszonkét évet a zenekar egy kő alatt töltötte, hogy aztán nyeglén elénkhányjon egy komplett nagylemezt, kimunkálva, hogy senki se maradjon felhőkbe bámuló melankólia nélkül. Sokadik hallgatás után úgy tűnik, a visszatérés…

A gányadék, geci, szemét és málhás zajrock kiskirályainak első nagylemeze nyilván kurva jó. Nagyon kurva jó. Oda kell rájuk figyelni a jövőben.   Curse by Ils Itt a kislemez, amiről itt volt szó:

Két évvel a Teeth után itt az új Easy Prey-anyag. Besatuzza a fejed, roppanásig.  Relentless Struggle by Easy Prey

Sam Phulesh találta ezt az albumot is, még tavaly decemberben, én pedig jó sokáig üldögéltem rajta. A Djunah izmos noise rock duó Chicagoból, melyben Donna Diane énekel, gitároz és basszerol, Nick Smalkowski pedig dobol. Zenéjük sok mindenkiével rokonítható, de nekem az jut róla eszembe, hogy olyan,…

Öt évvel a Ghost után a rigai Tesa kiadta eddigi legjobb albumát: negyvenkét perc, hat, csak a Control címet és egy sorszámot viselő szerzemény, melyek a legjobb atmoszférikus post-bármi hagyományokat ápolják. James Plotkin mesterkedésével készült, így finoman fülelős.  C O N T R O L by T E…

Az egyik kedvenc idei punk-lemezem dalszövegeiből egy szót sem értek, de gondolom arról szólnak, hogy a egészségügyben dolgozókat nem fizetik meg eléggé, hogy a rendőrök faszok, hogy a kormány hazudik, vagy ilyesmi. Mondjuk dánok, szóval lehet, hogy arról üvöltöznek, hogy lehetne olcsóbb is a…

Úgy látszik, hogy a Távérzékelés lemezeinek az a sorsuk, hogy késéssel posztoljuk őket. Második korongjuk tudniillik tavaly év végén megjelent, de a blogon eddig csak az elsővel találkozhattatok. Szerintem gyengébben sikerült az elődjénél - de remélem, hogy másoknak legalább annyira tetszeni fog,…

Másfél év sem telt el, és az amerikai-norvég-görög Azusa második nagylemeze megérkezett (első!). Jó érzékkel nem változtattak a nyerő formulán: poszt-köménymagos progmatolást csapatnak, benne valamennyi fémmaggal. Eleni Zafiriaodu énekesnő torkából ismét hihetetlen hangok bugyognak elő, a gitárok…

Hat év szünet után egy kis kedd esti post-metal.  

Az izléses lemezborító mögött ízléses instru post-hácé, post-metal, sludge-doom kevercs rejtőzik, amely a franciaországi Lille városában született meg. A fenti műfajok kedvelői a képre kattintva nem fognak csalódni a fülelés során. MERE MORTALS by The Lumberjack Feedback 

 A 2015-ös The Atheist's Cornea a mai napig nagy kedvencem - már csak azért is, mert a hosszúra nyúlt szünet alatt egy idő után azt képzeltem, hogy az Envy már nem fog újabb albumot kiadni. De végül most is öt évet kellett várni a japcsik következő nagylemezére, ami megérkezett jól.  

Ismeritek az Unsane nevű együttest? És a Threadbare-t? A Well muzsikusai biztosan. Szétdöngöl, bazdmeg. Óriási munka.  Trench Dancer by WELL  

Hét évet kellett várni, amíg tavaly végül megjelent a második A Boldog Férjek nagylemez, de megérte. Post-hácés zaj-matek rokkjuk most is figyelemre méltón zúz a Biztos Helyek 42 perce alatt. A bemutatkozó album pedig errefelé fülelhető. Safe Places by The Glad Husbands 

Dögletes egy lemez ez. Dühös, kifakad, ocsmány és nehéz minden mozdulata, mindezt ráadásul teszi meglepő méretű aggyal. Zsánereket és zsánerszerűségeket lehet hajigálni: noise-rock, noise-punk, post-hardcore, hardcore-punk, grunge, mifasz. Ha így most jó és tudjátok, hogy mi van, akkor király. A…

Monpellier-ben nagyon érzik, hogy mitől döglik a légy: a francia banda sludge doom muzsikáját post-hardcore elemekkel színesítve mondja el, hogy mennyire király dolog a Naprendszerben ide-oda utazgatni egy luxusűrhajóval. Astral Sabbath by VERDUN 

Két és fél évvel a Burst után itt van az új Brutus nagylemez! Nest by BRUTUS 

A második The Dillinger Escape Plan nagylemez betöltötte a tizenötöt.  Miss Machine by The Dillinger Escape Plan

Valójában két részből áll a lemez: az első négy dal az a bizonyos '94-es Peel Session. A másik fele egy 2004-ben, Maida Vale-ben (London) készült koncert felvétele - John Peel a fellépés előtt pár héttel hunyt el, Albinó Pista ezért ajánlja az ő emlékének nemcsak a műsort, hanem az egész karrierüket…

Óriási bemutatkozás. Ilyen az, amikor mindenféle matekos arcok hardcore punkot és talán valamiféle post-hardcore szirszart játszanak egyszerre-összevissza. Acsargós, sludge-szerűen mocskos, szakít, nagyon riffel, de közben mindegyik dal tele van aggyal. Lerúgják a veséd, de azt okosan teszik. Így…

"Hallod-e Rozika te, menjünk a barlangba be..." - a többit sejthetitek. Final Transmission by Cave In 

Ez még tavalyról maradt. Nevetségesen nehéz. Kibaszottul gonosz és mizantróp szenny, az első hangjától az utolsóig árad belőle a maró nihil és a savanyú epe. Katartikusan rosszindulatú és haragos és végtelenül sötét doom-szagú, sludge-jellegű tiló, ami vagy lassan vagy gyorsan emészti fel az…

A philadelphiai mewithoutYou három évvel a Pale Horses után megjelent cím nélküli albuma tavaly kimaradt a szórásból. Pedig semmi okunk sincs a korongot feledésre ítélni: szerintem a 2006-os Brother, Sister óta ez a legjobb nagylemezük. Zenéjük továbbra is a post-HC/art rock/indie háromszögben…

A La Dispute bemutatkozó albuma, a hosszú című Somewhere at the Bottom of the River Between Vega and Altair a mai napig nagy kedvencem. Igaz, hogy csak az első két lemezüket ismerem, és a 2011-es Wildlife óta kicsit szem elől tévesztettem őket, most viszont megérkezett a vadiúj korongjuk. Első…

Meg voltam győződve róla, hogy ez kikerült már ezer éve ide. De nem. Aki tud róla, az nyilván már meghallgatta párszor. Aki nem, az majd most. Még mindig baromi jó együttes, akik a következő lemezükön vagy Young Widowst fognak majd játszani, vagy Shellacot, de annyi baj legyen.   Two Parts…