Mick Harris őszentsége Fret néven kiadott korábban két csodálatosan abuzáló kislemezt, nemrég pedig kijött az első nagylemeze is, amitől azóta nehezen tudok szabadulni. A hangfalak kivéreznek, hullik a vakolat, a koponyád pép, az érzéseid lángokban, mocsadék gonosz nihil kúrja seggbe a…

Egy baszadék, súlyos, gonosz és dögös „riddim”, 17 fantasztikus verzióban, csodálatos előadókkal. Ha esetleg eddig nem volt világos, hogy ez az ember egy kibebaszott zseni, akkor talán most az lesz. Lenyűgöző lemez.  Absent Riddim by The Bug

Második kedvenc Justinunk legújabb döngöldéje szokás szerint kúr.  Veneer of Tolerance by JK Flesh

Masami Akita zajvihara és Lawrence English hangszobrász (aki HEXA néven már zenélt Merzbow-val) sötét kísérleti ambienttel vegyített mesteri field recordingjai összeolvadnak ebben a csodás rituáléban. Indusztriális halálsikolyok, egy kibelezett gyárépület kegyetlen morgása, komoly horrormisztérium…

Megmagyarázhatatlan, hogy eltelt több mint egy hónap a megjelenés óta, és még nem került ki ide az In/Out/In című, öt dalnyi Sonic Youth-lemez, ami 2000 és 2010 közötti próbákon rögzített, többnyire instrumentális felvételeket tartalmaz. Ja, egyébként 1989 áprilisában Ukrajnában járt a zenekar a…

A kibaszott Shit and Shine újabb csúcsmunkája. Ennél ocsmányabb, gecisebb, rohadékabb szemetet nem baszol mostanság. Okádékszagú savas sátánzajba fojtott hipnotikus végítélet-sludge, leszedálva a picsába, lángolva a kurva nihil trágyadombján. Ketamin, abszint és fürdősó. A maga módján gyönyörű és…

Viszonylag sok agyalás után arra jutottam, hogy DJ Speedsick 2020-as remekműve ragadja meg a legjobban mindazt, ami most van. De tévedhetek. Ez a lemez amúgy a kedvencem tőle, messze a legátgondoltabb és legközérthetőbb, de nyilván ez nem sokat jelent egy olyan ösztönösen és őszintén ocsmány életmű…

Simán az egyik kedvenc idei lemezem, és ha rajtam kívül legalább egy valaki meglátja a fenségest ebben a megtisztító zajrituáléban, akkor már megérte ez a bejegyzés. Sheng Jie (azaz gogoj) szarrá bomlasztott elektromos csellójának gyönyörű, irritált mahleri kínszenvedésére Shen Jing ütősúrnő (azaz…

Bazdmegolások. NEW RELIGIONS OLD RULES by JK FLESH

Március 14, haverjaim.  See Through You by A Place To Bury Strangers

Beck Zaza és Kovács Marcell lemeze simán az egyik legjobb dolog, ami ebben az amúgy eddig meglehetősen unalmas évben történt. Egyszerre málhás és mocskos, nyers és szexi, öntörvényű és mégis kimunkált, tudatos. Raklapnyi az íz, a szín, az ötlet, elsőre akár eklektikusnak is tűnhet, a mindenre…

Kenya durvul. Baszomadta nyers és dögös és kábós zajdara a diszkós Sátán túrós előbőre alól kikuruttyolva. Amúgy nevetségesen zenei. Minden kiadványa ingyen van, de svájci frankban kellene értük fizetni. Szép estét, gennyládák, hámlasszátok szarrá a csúnya fejeteket.   MELT by Slikback

Leoxidálja az élő szövetet a buratinodról ez a lemez. Car Bomb cracken. Ingyen. Vigyázat! Hangos! Oxidized by Frontierer

Töltsön el ön is egy kellemes húsz percet a lángoló jelenések kertjében. Gyalu és gyémánt. Garden of Burning Apparitions by Full of Hell

Damian Bennett zenélt a Khostban, a Deathlessben, a Techno Animalben és a Gauge-ben, szóval kussolsz. Carthage néven a '90-es évek végén kezdett önmegvalósítani, aminek egyértelmű csúcspontja a nemrég megjelent Midnight White. Szerencsére a 2003-as 23.64PM-hez már nem sok köze van ennek a…

A sötét ambient mindeható pópája és a svéd pacsirta gyönyörű, súlyos, mély és maradandó rituáléja.  ALTER by Lustmord & Karin Park  

Ben Chasny körbegitározza a végtelen belső űr legszebb és legótvarabb szegleteit. A 20. lemezük. Igazából azt csinálnak, amit akarnak, jó lesz. Türelem, odafigyelés, nyitottság. Egyben kell hallgatni, nem egyszerű, de meghálálja.    The Veiled Sea by Six Organs of Admittance

Mekkora lemez lett ez már.  The Only Place by Scorn

Brazilia két kitűnő zenekarának két kitűnő embere, egy lemezen. Paula Rebellato a Raktából és Douglas Leal a Deafkidsből spirituális-rituális utazásra hív. Mindenféle szirszar, soha nem hallott tradicionális hangszer, elektronikus zaj és manipuláció, dörgedelem és kántálás és nyenyerészés a homlokod…

A két évvel ezelőtti bámulatosan rohadék Matamoros után ez a zenekarnak nevezett ótvar gecis féregnyúlvány végre új lemezt adott ki, amin még szélsőségesebb sarkokba basszák be azt az úgynevezett rockzenét, amit értelmes ember már rég szarráunt. Három nevetségesen meghágott és hülyére szipuzott…

A '60-as, '70-es és '80-as évekbeli olasz Mondo-horrorok zenéje kurva jó. Sötét, dögös, fülbemászó cuccok. Ott van például Roberto Donati Cannibal Feroxának zenéje, amit az Algiers fele, Lee Tesche és Ryan Mahan, valamint az első Nun Gun-lemezüket erősen megihlető fotóművész kollaboránsuk, Brad…

Oliver Ho fantasztikus - és fantasztikusan rémisztő - indusztriális techno-kísérletének harmadik, és egyben utolsó darabja. Érdemes egyben is lenyomni a sorozatot, van egy vastag íve.   White Rats III by Broken English Club

Az egyik kedvenc idei lemezem. Szarrá roncsolt, rommá mocskolt próbatermi hangzásvilágban torzulnak bizarr, szürreális, életképtelen szörnyeteggé a feltűnő-eltűnő, nyúlánk, lebegős, nyers, improvizatív, '50-es évekbeli rockmelódiák mutáns, felismerhetetlen torzói. Erősítők halnak csendes halált,…

Noha nem az, én ezt a lemezt nem tudom nem gyönyörűnek hallani. Letaglózó, hámlik tőle az arc, a fal, a levegő, a világ. Kibekúrt hangosan kell hallgatni, meztelenül, üvöltve.  2R0I2P0 by Boris & Merzbow

Geneva Skeen legújabb remeke az összes eddigi remeke közül talán a legösszefogottabb és legsúlyosabb, de ez túl sok mindent nem jelent: a lassan hömpölygő, sötét, komor, zajos, zavarba ejtően nehéz, kísérletezős minimalista elektronika dekadens művészlelke eddig szart nem csinált. Sajátos, bizarr,…

Fájó burukkolás Japánból.  Screaming Dove by Merzbow 

A negyedik lemezük is olyan, hogy utána csak ülsz kussban. Aztán az egzisztenciális mélyválságból kilábalva felgyújtasz egy rendőrautót.   Visions of Bodies Being Burned by clipping.

Mondanám, hogy a The Body ehhez képest elmehetne gyerekmesék aláfestőjének, de azt hinnétek, nagyot akarok mondani. Pedig ez tényleg olyan, mintha Chip Kingék az Anaal Nathrakhkal, a Dragged into Sunlighttal vagy mondjuk a Gnaw Their Tonguesszal álltak volna össze. Istentelenül erőszakos, kaotikus,…

Egy amcsi drón-noise zajász, aki Gog néven is jó nyomasztóakat szokott duruzsolni, a kilencvenes években egy olyan jótékonysági szervezetnek dolgozott, amely a kábítószer ellen folytatott háború jogtalanul vagy legalábbis igazságtalanul elítélt áldozatainak megsegítésén fáradozott. A munka során…

Két bámulatosan agresszív és totálisan megszállott drogos sludge tagló után a szent és sérthetetlen Shit and Shine notórius zajgóleme újra megtáncoltat a pszichotikus sokk és a pőre idegösszeomlás között egyensúlyozva. Le van tarolva az emberiség kollektív arca. Anyád azt hiszi, hogy egy hülye vagy.…

Hosszas, duruzsuló drónfolyam. Táncolható techno-gerincre fűzött éles zaj. Hardstyle-ütemekre felhúzott kísérleti szétesés. És a végén egy sistergő-világégő Lingua Ignota-szerű égbekiáltás. Felzaklató, szép, keserves kísérleti duó a szabadság földjéről. The Hissing of a Paper Crane by Azar Swan

Az Uniform csodás korunk egyik legcsodásabb zenekara.   Shame by Uniform

A kikujuk Kenya legnépesebb etnikai csoportja, a nyelvükön pedig az, hogy "duma", azt jelenti, hogy "sötétség". Minden nap tanulsz valamit. Az pedig csak egy dolog, hogy ennek a kenyai párosnak a zenéje valóban sötét. Nevetségesen súlyos, kompromisszumot nem tűrő, gyilkos szonikus lázadás mindennel…

Aaron Turner a megboldogult Isis énekes-gitárosa volt, de a tavaly júniusban a Dürer kistermét porig romboló Sumac élén is ő áll, és még számos projektben működik közre. 2019-ben szólókarrierbe is kezdett, rögtön két albuma is megjelent, az Interminable Conniption és a Repression's Blossom. Mindkét…

Pink Siifu korábbi cuccai nagyon kellemes fekete protest-lötyögések voltak. A NEGRO kurvára nem kellemes, a hangvételbeli váltás kifejezetten drámai. Olyan mintha Moor Mother és a Death Grips torz szerelemgyereke lenne. Ijesztő, lázító, láncrázó kaotikus, öntörvényű sötét punk zaj- és hangfolyam ez,…

Az mindig jó, ha elsőre azt hiszem egy lemezről, hogy ausztrál együttes műve. Mert hát, mi a faszom ez. Elmebeteg, szentségesen szétbarmolt, no wave-es felhangokkal makkontoszott, megerőszakolt punk. Olyan, mintha a Cows, a Germs és a Brainbombs egy sárgaházban kínozná a leszedált és maga alá…

Mick Harris pont úgy sétálgat új lemeze borítóján, mint aki tisztában van vele, hogy megint kurva jó dolgot csinált. Súlyos az egész, ismeritek, de azért amikor megszólal Jason Williamson (Sleaford Mods, ha ma születtél), az csúcspontja bárminek, bármikor.  Cafe Mor by Scorn

Wayne Adams és Iggor Cavalera fantasztikus közös munkája. Világtemető, kvázi-indusztriális zajrock-szerű dühöngés a világégés szennyesen forrongó küszöbén. Anyázó elektronika, bősz kalapálás, kegyetlen nyekergés, heveny riffelde, málhás monotónia, apokaliptikus reptetés, kiakadt óbégatás, harag és…

Lehet, hogy nem tűnt fel sok mindenkinek, de Gulyás András tegnap kisebb csodát művelt a Test Dept előtt. Ha mondjuk kétszer ilyen hangos lett volna, akkor én sikítva mászok fel a színpadra megölelni. De így is bőven szétküldött a setét, komor, transzolós, felemelő technójával, amiből volt is és…

Justin Broadrick és Kevin Martin (és a szintén zseniális Moor Mother) a kibaszott Techno Animal után újra széttolja a hülye fejed. De nagyon. Fontos, értékes, zavarba ejtő, nehezen megismételhető tagló.    Wrecked by Zonal