Eddig ki nem adott, vagy épp nem is ismert dalok, amiket 1977 és 1980 között írtak, aztán 2002-ben újra felvettek (még szegény Navettával). Egyrészt baszott érdekes és imádni való időutazás. Másrészt kurva látványos itt, hogy honnan hova jutottak. Eszedbe jutnak ezekről az amúgy istenien egyszerű és…
Messzemenőkig fenséges bemutatkozás, ami annyira nem is bemutatkozás: a Canal Irrealban Sin Orden és Los Crudos tagok üvöltik meg vastag haraggal a fejeket. Üvöltés alatt nyilván Martin Sorrondeguy felbaszott gyilkos kiabálását kell érteni. Ugyanakkor a mesteri, kimunkált, eszelősen sodró és nyilván…
Istenkém, ezek a csodálatos dél-koreaiak mekkorát csinálnak már. Volt egy 2019-es kislemezük, az is észveszejtő gyilok volt, de ez simán lenyűgöző. Nevetségesen felkúrt, haragból és őszintén és minden lófasz nélkül, színtiszta izomból és idegből harapják szarrá a füled. Közben meg dalok, meg vannak…
Cinikus nihillel bombázó felbaszott, dögös, sodró, mocskos, veszett harapású zajpunk, ami nem csinál mást, csak kőkeményen ünnepli a rockot lehugyozva, leköpve, üvegszilánkokat rágva, az örök másnap kocsmabűzében. Sajnos senki nem beszél erről a fantasztikus lemezről, pedig aztán. Egyébiránt: az év…
Zene mindennek a szétbaszásához. Ocsmány, erőszakos, totálisan felkúrt hardcore-punk, a legjobb és leggecibb, amit mostanában hallottam. Vadmalac húzása van ezeknek a kibaszott nagy rockünnepként megélt őrült cséphadarásoknak, a hangzás felnyúl a seggedbe, az énekes (tegyük fel, hogy az) hatalmasat…
Brutális és csúnya ausztrál hardcore-punk. Ezerrel bassza ketté az agyad. Nagyon basszusos, nagyon nyekereg, nagyon acsarog, nagyon megüvölt és le se szarja, hogy mit szeretnél. Szükség van az ilyen szennyes, redvás, retkes, szemét zenére. Csodaszép, ahogy belefojt egy húgytócsába, ahogy rugdossa a…
A legocsmányabb, legszemetebb, legrohadékabb geciládák zenéje. A messzemenőkig zseniális (és zseniális nevű) Cloacas nyilván ausztrál együttes, mert a szádban érzed a lerúgott pornókisbuszból sörétessel szétlőtt koalák tetemét nyaló dingók faszbűzét. Elmondani nem lehet, mekkora döbbenetes erővel és…
Bebúg a szar erősítő, aztán jön a tutátutátutá dobpüfölés, a nyers és fossá torzult gitár pedig csak zakatol a fejedben, közben egy mérges fazon mérgesen kiabál, feltehetően nem a mandulafák virágzásáról. Haragos, egyszerű, de fogós dolgokban gazdag, ösztönszagú, zajos, pronyó hardcore-punk, ami pár…
Két éve rohad ez a lemez a posztolandó szaraim között. De ami késik. Dallamos, sötét, világégető, haragos és minden eszelős sodrása és taglója ellenére is melankolikus, szenvedélyes rugdalózás megy itt, nagyon megírva, nagyon lecsiszolva, nagyon összeszorított fogakkal. Nekem róluk mindig az Article…