Bárminemű ismeretség nélkül, csupán a kíváncsiságnak engedve szedtem le a Floating Coffint a hét végén, de nem bántam meg. Kérdésként viszont megfogalmazódott bennem, hogy létezik-e olyan, hogy psych punk? A John Dwyer vezette TOS hozzáállása ugyanis valami hasonlóan hülyén írható körül. Ezek az…

Az sydney-i Royal Headache első stúdiólemeze két éve jelent meg, és az alig 27 perces album kisebb természeti csoda. Egyrészt azért, mert koszos, dögös, nyers, de mégis friss és lélegző - úgy, ahogy azt csak a legjobb aussie bandák tudják. Másrészt az énekes hangja olyan, mintha a hetvenes évek…

Ha jól emlékszem, idén még nem is nyomattam amcsi punk/hc klasszikust. Akkor következzenek hát teljes életművükkel a Dühös Szamoaiak, kiknek huncutságban, provokációban, arroganciában és cinizmusban alig volt párjuk. A bandát két zenei újságíró hozta létre, de nyomult velük…

Bájosan egyszerű garázspunk / power pop leheletnyi brit posztpunkkal nyakon öntve, és Ramones-ízű vokálokkal még szimpatikusabbá téve, a Magic Bullets háromötödétől. Nekem több ponton is a csodálatos Les Thugs jutott eszembe, és ez jó. Az a fajta lemez ez, amelyiknél már az…