Viszonylag sok agyalás után arra jutottam, hogy DJ Speedsick 2020-as remekműve ragadja meg a legjobban mindazt, ami most van. De tévedhetek. Ez a lemez amúgy a kedvencem tőle, messze a legátgondoltabb és legközérthetőbb, de nyilván ez nem sokat jelent egy olyan ösztönösen és őszintén ocsmány életmű…
Aki ismeri őket, az tudja, hogy mire számíthat. Aki nem, az is. Mármint, mi ez a cím, meg ugye a borító. Felfoghatatlan súlyú monoton és felbaszott és erőszakos doom tagló azoknak, akik szeretik mondjuk a Primitive Mant, meg úgy általában a lóbaszó, lassú riffmonolitokat. Négy mérföldes szerzemény,…
A kikujuk Kenya legnépesebb etnikai csoportja, a nyelvükön pedig az, hogy "duma", azt jelenti, hogy "sötétség". Minden nap tanulsz valamit. Az pedig csak egy dolog, hogy ennek a kenyai párosnak a zenéje valóban sötét. Nevetségesen súlyos, kompromisszumot nem tűrő, gyilkos szonikus lázadás mindennel…
A These Hidden Hands fele, Tommy Four Seven első lemeze engem annyira nem vitt magával, de a Veer annál inkább. Sötét, nagyon sötét, nagyon kemény, világtemető militáns gyiloktechno, akkora hangzással, hogy a felénél érik a nyílászárócsere. Indusztriális, EBM-mel kacérkodó, málhás német (noha az arc…
Nehéz pszichedelikus örömzenélés Moszkvából, öröm nélkül. Szétzuhant, komor lamentálások és hosszú, nyúlánk, elfolyós látomások a világ végén elszívott kövér jointok csodálatosan tömör füstjében. Sötét és irdatlanul súlyos hipnózis, falakat emelnek bongbűzből és rád döntik azokat, te pedig a csak a…
Brisbane egyszemélyes doom csodája az elmúlt évek során szarásig tolta ki a jobbnál jobb kislemezeket tök ingyen, idén augusztusban pedig végre előjött az első kurva nagylemezével, ami mi a fasz már. Geordie Stafford egyedül lezenéli a legtöbb felszopott dögunalmas sludge- és doom-sztárszarságokat.…