Hűha, valaki nagyon fel van baszva. Mondjuk joggal. Többet nem szeretnék elárulni, hallgassatok bele és ijedjetek meg úgy, mint én.  catharsis only by B L A C K I E (Érdemes ránézni a korábbi, idézőjelesen zeneibb lemezeire is, mindent ingyen ad.)

Idén a WV Sorcerer újra kiadta (vinylen) ezt a gyönyörűen rohadt, felzaklató, agymállasztó, kegyetlen és pusztító valamit, ami 2020-ban minden bizonnyal a legfaszább francia lemezek egyike volt. Ízlésesen kísérletező indusztriális zajhegyek, belező sercegések, sátándrone-hipnózisok,…

Hazaérek egy égbekiáltóan lesújtó The Bug feat. Flowdan koncertről, aztán ez fogad. Aki követi ezt a kislemez-sorozatot, az ezt a két mondatot el sem olvassa, csak feltolja a volumét a gecibe és hámlaszt.  Machine IV by The Bug

Jusztin haverunk szarrá roncsolt, rommá lassult, kíméletlen urbánus dub-technója megint olyan, hogy jaj lesz neked. A lényeg ott van a borítón, de amúgy is sejted, hogy miről van szó.  NO EXITS by JK FLESH

Remélem, hogy ez a kislemez-sorozat százrészes lesz. Mennyire sújt már.   Machine 2 by The Bug

Mennyire kibaszottul súlyos dolog ez még mindig. Sőt. Amit itt írtam, továbbra is helytálló. Ne csak szeressétek, tiszteljétek is őket.  Systemic by Divide and Dissolve

Jessica Bailiff és Annelies Monseré külön-külön is messzemenőkig zseniális zeneszerzők, szóval nagy meglepetés nincs, duójuk első lemeze is messzemenőkig zseniális. Egyszerűségükben velőtrázó, csontig hatoló, végtelenül nehéz és szomorú és letaglózó minimalista dalok kőkemény, világtemető hipnózisa.…

Justin Broadrick nyers és gonosz és ocsmány és égbekiáltóan szemét nihilista zajmocska kizárólag a bátraknak tépi le a barom pofáját, de ezek a bátrak élvezni fogják a kínt, a gyötrelmet és azt a megmagyarázhatatlan, transzba taszító szépséget, ami ott rejtezik minden rommá toszott okádék hangja…

Akárhány kibaszott változata lesz ennek a kibaszott lemeznek, mindet kibaszottul ki fogom rakni. Igazából azt sem tudom mi a fasz értelme van itt összevissza posztolgatni évek óta, amikor tulajdonképpen van ez a lemez, meg vannak az ennél jócskán szarabb lemezek. 

Backxwash végtelen, kimeríthetetlen, izzó haragtól hajtott önéletrajzi trilógiája ezzel az újfent fantasztikus lemezzel lezártnak tekinthető.  HIS HAPPINESS SHALL COME FIRST EVEN THOUGH WE ARE SUFFERING by Backxwash

Mick Harris őszentsége Fret néven kiadott korábban két csodálatosan abuzáló kislemezt, nemrég pedig kijött az első nagylemeze is, amitől azóta nehezen tudok szabadulni. A hangfalak kivéreznek, hullik a vakolat, a koponyád pép, az érzéseid lángokban, mocsadék gonosz nihil kúrja seggbe a…

Egy baszadék, súlyos, gonosz és dögös „riddim”, 17 fantasztikus verzióban, csodálatos előadókkal. Ha esetleg eddig nem volt világos, hogy ez az ember egy kibebaszott zseni, akkor talán most az lesz. Lenyűgöző lemez.  Absent Riddim by The Bug

Második kedvenc Justinunk legújabb döngöldéje szokás szerint kúr.  Veneer of Tolerance by JK Flesh

A mindenható Greg Anderson első szólólemeze. Riffmonolitok, monotónia, hegyomlás-drone, erősítőimádat, horror-himnika. Csihar Attila: van.  Forest Nocturne by The Lord

A kibaszott Shit and Shine újabb csúcsmunkája. Ennél ocsmányabb, gecisebb, rohadékabb szemetet nem baszol mostanság. Okádékszagú savas sátánzajba fojtott hipnotikus végítélet-sludge, leszedálva a picsába, lángolva a kurva nihil trágyadombján. Ketamin, abszint és fürdősó. A maga módján gyönyörű és…

Viszonylag sok agyalás után arra jutottam, hogy DJ Speedsick 2020-as remekműve ragadja meg a legjobban mindazt, ami most van. De tévedhetek. Ez a lemez amúgy a kedvencem tőle, messze a legátgondoltabb és legközérthetőbb, de nyilván ez nem sokat jelent egy olyan ösztönösen és őszintén ocsmány életmű…

Beck Zaza és Kovács Marcell lemeze simán az egyik legjobb dolog, ami ebben az amúgy eddig meglehetősen unalmas évben történt. Egyszerre málhás és mocskos, nyers és szexi, öntörvényű és mégis kimunkált, tudatos. Raklapnyi az íz, a szín, az ötlet, elsőre akár eklektikusnak is tűnhet, a mindenre…

Judd Madden tavalyi, dicsőségesen deprimáló gecisége a lehető legszennyesebb ünnepe minden egyes gonosz, kegyetlen, szétkábózott, megborult, elszállt és kártékony riffnek, ami a Sátán szétrepedve kacsintó fosójából valaha kiömlött. Improvizatív, ösztönös, kiszámíthatalan zsigeri kíméletlenséggel…

A másfél évtizede létező, rohamtempóban vágtató vidám és kedves srácok (kiv. a dobos) végre kihozták első nagylemezüket még július közepén, tehát ha azóta nem hallgattad meg, most itt az ideje. Érdemes, mert valószínűleg a tíz legjobb hazai lemez közt van idén, ha pedig jövőhét hétvégén Belgrádban…

Igen, ezt a kétszámos splitet csak egy szám miatt rakom ide. Mert a kibaszott Chat Pile csodás korunk egyik legnagyszerűbb együttese. Mi az isten művelnek már megint.   portrayal of guilt / Chat Pile Split by Chat Pile Ha pedig nincsenek meg, akkor legyenek meg. A lehetőség adott, ingyen osztják…

Jason Köhnen, Dimitry El Demerdashi és Horváth Martina újra együtt, a Temple és a Karma után most egy élő improvizációval löknek mitikus labirintusokba. Sötét elektronika, drone, folklór ihlette hipnotikus témák lassú folyamai mossák át a fejeket az ambient és a doom csodálatos…

Aki ismeri őket, az tudja, hogy mire számíthat. Aki nem, az is. Mármint, mi ez a cím, meg ugye a borító. Felfoghatatlan súlyú monoton és felbaszott és erőszakos doom tagló azoknak, akik szeretik mondjuk a Primitive Mant, meg úgy általában a lóbaszó, lassú riffmonolitokat. Négy mérföldes szerzemény,…

Guillaume Cazalet, a Neptunian Maximalismból. Erősítőbe dugott szitár és kemény, sötéten hullámzó, hipnotikus drone szól 40 percen keresztül. Amolyan poszt-indusztriális, rituális és pszichedelikus, doom-jellegű sátáni világtemetés. Úgy szól, hogy rá lehet könyökölni. Durva, nyers, nem igenli az…

Ez most nem 3 órás, ez most csak egy 52 perces dal. Mármint "dal". Solar Drone Ceremony by Neptunian Maximalism

A két évvel ezelőtti bámulatosan rohadék Matamoros után ez a zenekarnak nevezett ótvar gecis féregnyúlvány végre új lemezt adott ki, amin még szélsőségesebb sarkokba basszák be azt az úgynevezett rockzenét, amit értelmes ember már rég szarráunt. Három nevetségesen meghágott és hülyére szipuzott…

Kozmikus súllyal terpeszkedő doom, csak éppen gitárok helyett szintikkel. Ha a Stars of the Lid rettenet rosszkedvvel ébredt volna, vagy John Carpenter a Sunn O)))-val turnézna. Gyönyörűszépséges úthengerek. Plague Notes, Unnamed, Unknown, A Finger Dragged Through Dust by My Heart, an Inverted…

A '60-as, '70-es és '80-as évekbeli olasz Mondo-horrorok zenéje kurva jó. Sötét, dögös, fülbemászó cuccok. Ott van például Roberto Donati Cannibal Feroxának zenéje, amit az Algiers fele, Lee Tesche és Ryan Mahan, valamint az első Nun Gun-lemezüket erősen megihlető fotóművész kollaboránsuk, Brad…

Az ausztráliai Divide and Dissolve anarcho-zajdoom duója visszatért, és nehezebbek, mint valaha. Az őslakosok szuverenitása mellett vastag, gonosz, sötét, mélyről felbugyborékoló, hipnotikus riffmonolitokkal, valamint az azoknak megágyazó torokmetsző vonósokkal (esetenként pedig fúvósokkal és…

Basszus, dob, szinti. Nagy, hosszú, nehéz, vastag, lassú riffek. Mázsás, kimért hipnózis.   Twin Sister by Twin Sister  

Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire szeretem ezt a lemezt. Most itt van, 10 év után, megfiatalodva. Ja, és akár ingyen, mint mindegyik kiadványuk.  Satan Worshipping Doom (2020 Remaster) by Bongripper

Amióta blog a blog, próbálom beleverni annak a pár embernek a fejébe, akiket érdekel ez az egész, hogy a mára már simán kultikusnak is nevezhető Sons of Otis a pszichedelikus stoner doom egyre lófaszabb műfajának legnagyobbja. Ha kiadnak egy új lemezt az ünnep, örülsz és füvet szívsz, ez nem vita…

Név. Albumcím. Borító. De a zene se rossz.  MIND PALACE OF THE MUSHROOM GOD by DUNGEON WEED

Őszintén szólva a faszom már az összes kurva Black Sabbath-feldolgozásba. Azért a Thou nyilván nem csinálja szarul ezt se. A Soundgardennek meg nagyjából csak így lenne értelme, ahogy a Pearl Jamnek is. Az Alice in Chains oké, nagyon. A Shellac- és a Minor Threat-feldolgozás már gesztusként is…

A kikujuk Kenya legnépesebb etnikai csoportja, a nyelvükön pedig az, hogy "duma", azt jelenti, hogy "sötétség". Minden nap tanulsz valamit. Az pedig csak egy dolog, hogy ennek a kenyai párosnak a zenéje valóban sötét. Nevetségesen súlyos, kompromisszumot nem tűrő, gyilkos szonikus lázadás mindennel…

Birmingham indusztriális doom pusztulása új lemezzel szedi ki az agyadból a szart. Andy Swan és Damien Bennett mellett vannak itt menő vendégzenészek is, utánanézel. Ezekben a csodálatos végítéleti időkben igazán erős élmény.   Buried Steel (CSR278CD) by Khost

Wayne Adams és Iggor Cavalera fantasztikus közös munkája. Világtemető, kvázi-indusztriális zajrock-szerű dühöngés a világégés szennyesen forrongó küszöbén. Anyázó elektronika, bősz kalapálás, kegyetlen nyekergés, heveny riffelde, málhás monotónia, apokaliptikus reptetés, kiakadt óbégatás, harag és…

e | fb

Éjfekete nihiltechno azoknak, akik szeretnek hétköznap délutánonként szüzeket áldozni az urbánus Sátán forró szemétszagú oltárán. Briliáns baszatás, szigorú, a maga kíméletlenül istentagadó módján szakrális, irdatlanul kemény szutyok, amit az elképesztően latin démonidéző kántálás tesz igazán…

Ocsmány sludge-doom, ahogy azt kell, ocsmányul, ugye. Lassú számok, nagyon lassú számok, gyorsabb számok, hosszabbak és rövidebbek, vágjátok. A lényeg az, hogy irdatlanul gonosz, hogy öncsonkítasz a világvégébe bámulva, haragos vicsorral a hülye fejeden, felemésztve az üdítő nihil pállott…

A These Hidden Hands fele, Tommy Four Seven első lemeze engem annyira nem vitt magával, de a Veer annál inkább. Sötét, nagyon sötét, nagyon kemény, világtemető militáns gyiloktechno, akkora hangzással, hogy a felénél érik a nyílászárócsere. Indusztriális, EBM-mel kacérkodó, málhás német (noha az arc…