Két, önmagukhoz mérten gyengébb eresztés után, illetve négy évvel a Scourge of the Enthroned után megérkezett a brazil Krisiun tizenkettedik nagylemeze. Kilenc dal és egy intro negyven percben. Semmi cicó, náluk van a slukker, tessék hallgatózni:  

Negyedszer vendégünk a blogon a Yatra. A marylandi banda lassú menetelése a stoner doomból a death doomba gyakorlatilag befejezettnek tekinthető. Füleldoda:  Born Into Chaos by YATRA

A zseniálisan eltalált cím mögött kiváló muzsika fülelhető: Decapitated lemez utoljára kábé tizenöt éve, az Organic Hallucinosis idején tetszett ennyire. Az Iconoclast klipjében pedig Rob Flynn vendégeskedik.    

A Morbid Angel és a Vader nyomdokain halad a brazil Nervochaos, új korongjuk pedig a tizedik a sorban. A szövegeikben keresztényellenes és sátánista húrokat pengető zenekar tizenegy dala alig harminc percnyi játékidejű, a szerzeményekből lemetszettek minden fölösleges mozzanatot. Nincs üresjárat, az…

Megérkezett az új Immolation nagylemez. Kivájja a szemed, és letolja a torkodon.  

Sok-sok technikás virgáccsal és hörgés-morgással megérkezett az Oscura új nagylemeze, ami legalább olyan jó, mint a három évvel ezelőtti Diluvium. Fülelés van, Béláim!  <A Valediction by Obscura/p>

Öreg halál nem vén halál, avagy a tizennegyedik önmagad légy. No Sign Of Life by Unleashed 

A finn Csuklyások ismét támadnak, és milyen jól! A The Tritonus Bell izmosabb lett, mint a négy évvel ezelőtti Ossuarium. Füleldoda, hogy igy van-e nálad is:  The Tritonus Bell by Hooded Menace

A post-metal a londoni Tunguska zenéjének a fő csapásiránya, de dalaikban elkalandoznak más területek felé is, így a végeredmény egy frankó, szűk félórás hanganyag lett. Két EP után most már igazán következhetne egy nagylemez is tőlük, a potenciál ugyanis bőven megvan bennük a…

Járnak erre még Eddögéccesek?  

Az a problémám az újkori Pestilence albumokkal a Resurrection Macabre-tól kezdve egészen a Hadeonig, hogy olyan tufa, bármiféle invenciót nélkülöző egy kaptafa a fülemben mindegyik. Ettől még nem rosszak, csak ha őket akarom hallani, akkor az első négy korongot dobom be a lejátszómba. A banda…

A Mr. Bungle első hivatalos koncertlemezével reggel becsöngetett a postás. Saját dalok mellett feldolgozások is hallhatók az egy óránál kicsivel hosszabb játékidejű korongon.  The Night They Came Home by Mr. Bungle

A nevével egy hatvanas évekbeli fájdalomcsillapítót idéző előadó olyan szintű elborult muzsikát játszik, ami mindenképpen posztot érdemel. Dy'th Requiem For The Serpent Telepath by ESOCTRILIHUM 

Ezek a kannibálok nagyon érzik, hogy mitől döglik a légy - szó szerint, és képletesen is. Violence Unimagined by Cannibal Corpse 

A héten a Memoriam negyedik nagylemezét is meghozta a postás. A zene maradt, amilyen volt: öregsulis halálmetál, de mostanra összekovácsolódott annyira a négyesfogat, hogy ezt a hanganyagukat érzem mind közül a legerősebbnek. A korábban lemaradóknak pedig Bandcamp.  

A dán Bæst második albuma két éve kimaradt a szórásból, de sebaj: megérkezett az ócckúl halálmetál művelőinek harmadik nagylemeze. A borító pedig csillagos ötös.  

Ha komálod a proggerkedő halálmetált, némi sáros tapicskolással, hasonlóan, ahogyan azt a korai Gojira csapatta annak idején, akkor a német Stoned God a te muzsikádat játssza.  Incorporeal by Stoned God

Tukkó paraszt hardcore és dögbűzös death-doom keverékét tolja a japán Kruelty tavalyi debütjén. Néha a szomszéd próbateremből behallatszik egy-egy szólófoszlány, csak hogy ellensúlyozza a tömegverekedésre teremtett breakdownokat. A Dying Truth by KRUELTY

Bár késői órán, de megérkezett az ötödik Tribulation nagylemez.  

Az fix, hogy négy és fél évvel az Incoming Death után új Asphyx album jelent meg.  

Texasban nemcsak pokoli tehenészfiúk, hanem Fagyott Lelkek is találhatók. Az állítást jól igazolja jelen poszt tárgya, amely a halálmetállal igyekszik lekötni a hallgatót negyven percen keresztül. Ez egyrészt sikerül nekik, az arcok ugyanis egy király Bolt Thrower-nagylemezt adtak ki átlag négy…

2020 elég erős volt halálmetál albumokban - így első 2021-es posztom is egy tavaly novemberi megjelenésű korong. A Countless Skies második nagylemeze a death-be injektál olyan szubzsánereket, mint a progresszív metál, a post-rock/metal, és munkájuk nemcsak, hogy nagy jóságot eredményezett, hanem…

Idén kifejezetten erős volt a felhozatal death metal lemezekből, gondoljunk csak ezekre a bandákra: God Dethroned, Black Curse, Vader, Atavist, Temple Nightside, Napalm Death, Carnation, Skeletal Remains, Revulsion. A sort a norvég Cavader folytatja, és ha az Edder & Bile nincs is benne a…

Feszesen és keményen tolja a haláli mötált a finn Revulsion, és az ötösfogat muzsikája nemcsak az öregsulis fémfejeknek szól. Dalaikban a hallgató tetten ér némi disszonanciát és grúvot, valamint leheletnyi menetelős doom momentumot is. Szerencsére nem agyalták túl a témákat: a harminchét perces…

A pittsburghi Ulthar trió második, Lovecraft szülővárosáról elnevezett nagylemeze az év egyik (ha nem "a") legjobb death kiadványa. Intenzív hiperdara szűk negyven percben, ami időnként átlendül a fekete tartományba is. Ami valójában nem csoda, mivel mindhárom zenész több évtizednyi zenei múlttal…

Az új, Torn Arteries című Carcass nagylemez csak jövőre fog megjelenni, így addig kénytelenek vagyunk beérni ezzel a négyszámos, közel húsz perces EP-vel. Despicable by Carcass 

A kultbanda három eredeti tagja (Patton, Spruance, Dunn) Scottyval és Lombardoval kiegészülve újra rögzítette a kultikus '86-os demot, és egyúttal megtoldották három dallal. Csekira: The Raging Wrath Of The Easter Bunny Demo by Mr. Bungle 

A halálmetál egykori úttörőinek egyike tizenkét év után tizenkét dallal tér vissza. A Scriptures saját ligájában az idei év egyik legjobb nagylemeze.  

Belgiumból megérkezett a Szegfű a második nagylemezével, és még mindig öregsulis halálmetált nyomnak fiatalos energiával. A Where Death Lies negyven percen keresztül feszes tempót diktál, köszönhetően annak, hogy a kvintett a dalszerzés, majd a produkciós folyamat során minden fölösleges sallangot…

Ződre vana, ződre vana...ződre vana ződre!  

A wombatok és dingók földjéről pedig a Temple Nightside hozta el múlt héten a déli félteke halálmetálját. Homokba temetett riffek, több torokból szimultán feltörő krahácsolás, semmiből semmibe tartó sivító szólófoszlányok és tektonikus lemezek egymáshoz súrlódása. Mondani se kell, hogy a Portal nagy…

Az utóbbi 7-8 évben Ausztrália és Új-Zéland váltak az úttörőivé annak az irányzatnak, ami a lehető legiszaposabb, legbarlangibb, leginkább dohos kriptaszagú death metal kialakításán dolgozik. Ahogy az izlandi black metal, ez a színtér is meglehetősen belterjes, tulajdonképpen egy maroknyi ember…

Óvatosan pozor füleldoda! Ez nem a Bikicsunájos Alphaville! Hanem zeneileg valami sokkal nehezebb.  

Mint sejthető, a venezuelai Cthonica első albumán nem gyermekmondókákat szedtek csokorba. A lélek megnyutatására szolgáló, egyszerű és könnyed gyermekdalok tökéletes ellenpontja inkább, amit a Szellemi Oszlás Uralkodó Szentháromságán hallunk. Már-már földtörténeti mélységekből feltörő, deathből,…

Nyáridőre való, négy ultramegafakinbrutál death doom monszta szerzemény egy órában - ezt kínálja az Atavist harmadik nagylemeze. Mindent tudni szerető figyeldodák kedvéért mondom: gitárosi minőségben a trió tagja Chris Naughton, a Winterfylleth hörgős-gityósa. Hőségidei haláli lassúság, én így…

A francia Svart Crown afféle "kicsit" típusú zenekar: kicsit feketefém, és egyúttal kicsit halál metál is (és azért kicsit sludge is van bennük). Kicsit a Gojirára emlékeztet, de kicsit a Triptykonra is. Egy biztos: dalokat nagyon frankó módon tudnak írni, tökéletesen megkomponálták a szaggatott,…

Piotr és bandája lassan negyven (leírom számmal is, mert ez egészen durva: 40) éve tolják a death metalt, ráadásul (legalábbis az elmúlt 15 évben) minden különösebb újítási szándék nélkül, de pont annyi tehetség és őszinteség szorult beléjük, hogy mindez tökmindegy. Más szóval: új Vader, nincs fél…

Napra pontosan negyedszázada jelent meg a Morbid Angel Domination-je.  

Engem aztán tényleg nem lehet azzal vádolni, hogy a metálzene elkötelezettje vagyok. De mint a blog új szerzője, tövig benyalnék a törzsközönségnek egy hazai klasszikussal, meg mert valami személyessel indítanék. Az Unfit Ass.-t persze sokan ismerhetik a régi arcok közül, én ’91 májusában láttam…

A Fekete Átok varázsigéi végtelen sebeket okoznak kiejtésükkel, ezért inkább Bálint Gazda szavait kölcsönözöm a poszthoz, mivel tegnap tökéletesen megragadta velük a lényeget: "A Primitive Man basszusgitárosa, a Khemmis illetve Vasaeleth dobosa, a Blood Incantation és egyúttal a Spectral Voice…