Walter Trout a világ egyik legjobb blues gitárosa. Lassan négy évtizede jelennek meg lemezei, és együtt zenélt John Mayalltól kezdve Bo Diddleyn keresztül egészen Joe Bonamassáig. Idei nagylemezén a modern életvitel hétköznapi szorongásait és félelmeit járja körül. Zenéje néhol egészen a hard rockig…

Kicsit régebben, 2021-ben találkoztunk utoljára az amerikai Borrachoval. Azóta volt '23-ban is egy korongjuk, az eleddig poszttalan Blurring the Lines of Reality, és most itt van az új albumuk. Lehet hallgatózni: Ouroboros by Borracho 

Robin Trower blues rock gitáros, aki hajdanában a hatvanas évek második felében a Procol Harum-ban nyűtte a hathúrost. 1973 óta ad ki szólólemezeket, melyek sorában legújabb munkája a frankón sikerült Come and Find Me. Semmi bonyolítás, inkább az érzés, mintsem a technikázás a jellemző a…

Charlie bácsival a Ben Harperral közös albumok kapcsán találkoztunk korábban. Most viszont itt van vadiúj nagylemeze, amelyen egyedül tolja a bluest. Ami így is kiváló.  

Híre ment Indianában, hogy népszerű lett a The Southern posztja az IWRYB!-n. Úgyhogy gyorsan megjelentették a második részt is.  

Jóféle hard/heavy blues rockban utazik az indianai The Cold Stares, és muzsikájuk inspirálói olyan bandák voltak, mint az AC/DC, a Cream, vagy a Peter Green-es Fleetwood Mac. Egyszerű, két lábbal a földön álló zenészek nagy élvezettel kedvenc stílusukat játsszák. Ez ennyi. The Southern by The Cold…

2016-ban jelent meg az argentín The Black Furs bemutatkozó albuma, amely adrenalintól fűtött blues alapú tempós rockzenét tartalmaz. Egy másik szemszögből nézve punkos hozzállással felvezetett sztóner rákenrót kapsz tőlük bő ötven percben. Pont annyira frankóság, mint amennyire ismeretlenség.  

Két és negyed évvel a Force Form Free után megérkezett az új Dead Madow nagylemez. Interjúság a lényegről.  

Az ötödik Black Country Communion nagylemez ugyanolyan frankóság, mint az előző albumaik: négy csodálatos zenész a saját bejáratú hard/blues rockjával töltötte meg.  

Nem vagyok oda a feldolgozáslemezekért, de az idei Myles Kennedy-Slash közös album sokat pörgött nálam év közben. Minden dalból kihallatszik a zene szeretete, és az illusztris vendégek is rendesen odateszik magukat.  

Habemus papam. Once Upon A Time in the Desert by Brant Bjork 

Megérkezett a Blues Pills negyedik albuma, az év eddigi legötlettelenebb és legrandább borítójába csomagolva. Cserébe a zene nagy jóság - bár sosem gondoltam volna, hogy rákenró dolog a disznóháton lovaglásról nótát írni.  

A két évvel ezelőtti, szerintem elég gyengécske Entering Heaven Alive után megérkezett Jack White eddigi legjobb szólólemeze. No Name by Jack White 

Legendák, ha találkoznak, annak a végeredménye akár egy királyos lemez is lehet. Most így történt. Liam Gallagher & John Squire - Just Another Rainbow - Fab Mayday Chemical Revision by Fab Mayday 

Egyik legkedvencebb duónk az elmúlt öt évben nagyobb sebességre kapcsolva adja ki albumait. Az Ohio Players-en a Motown Sound előtt hajtanak fejet - ennyiből inkább tűnik meglepőnek, mintsem rendkívülinek az ötlet. A cseresznye a torta habján az, hogy Dan the Automator volt a producer, Noel…

A hatodik Graveyard album elődeihez hasonlóan ismét csodálatosan hozza a hetvenes évek hard rockjának vibrálását és megoldásait. Egyúttal ez a legmelankólikusabb és legjobban elvágyódó hangulatú nagylemezük. Blues rock, én így szeretlek - főleg ilyenkor, az őszi levélhullás idején.  

I am the Moon: I. Crescent Ha igazi békebeli, a hatvanas-hetvenes éveket megidéző, szívvel-lélekkel teli, blues alapú imprós-fílinges, a soulba is átkacsingató déli rockzenére vágysz így nyár közepén, akkor a floridai Tedeschi Trucks Band zenéje neked szól. Idén már két anyaguk megjelent, és…

A space rock fenegyerekei idén tavasszal egy 2010-ben rögzített kétórás jamrock kavalkádot tettek közzé. A hat megafakin hosszúságú szerzemény pihentetésének okait csak találgatni tudom. Talán tartottak tőle, hogy a törzsközönség az orrát fogja fintorgatni, mert az űrrock mellett az imprós felütésű…

Ismét egy régi ismerős következik: a Black Lung harmadszor a blog vendége. BC. BLACK LUNG - Dark Waves by HEAVY PSYCH SOUNDS Records 

Egy évvel a Delta Kream után a semmiből hirtelen feltűnt a következő The Black Keys nagylemez.  

Stoner/fuzz rock a brazil Stone House öndefiníciója, és bár az albumot indító Bitter Times tényleg sztónerkedő türürürű-türürürű-pararara típusú dal, közelebb járunk a lényeghez, ha a hatvanas/hetvenes évtizedforduló mentén és némi C.O.C.-s ízeket felhasználó blues/hard rockként próbáljuk körülírni…

Négy év után Jack White is új szólóalbummal jelentkezett. A Fear of the Dawn a csináld-magad gondolkozású művészember eddigi legjobb ilyenje.  FEAR OF THE DAWN by Jack White

Blues rock szájherflivel, teli tüdőből, a hetvenes éveket imádva és egyúttal felidézve, sok-sok érzéssel, helyenként ízes suttersággal mindezt előadva. John Lee Hooker, Rory Gallagher és Jimmy Page elégedetten kacsint.  

Sztónerikus, vagy ha másik szemszögből nézzük, akkor retro rákenró a michigani Detroitból, kevéske Sabbath-imádattal. Hamisítatlan nyári füleldoda. Seas of Titan by Bison Machine 

A The Nova Hawks duót Heather Leoni énekesnő és Rex Roulette gitáros alkotja, és jobb híján nevezzük zenéjüket roots/blues rocknak. Bemutatkozó albumuk szerzeményeiből kiérződnek a brit blues rock fundamentumai, Kalifornia csöndes, de mindent erodáló sivatagi szelei, New York megapoliszának…

Négyszámos kollaboráció korunk egyik legfonkibb póvertriójától, a vokáloknál ezúttal Leon Bridges, aki szintén elég fonki. Húsz fok feletti napi középhőmérséklethez ajánlott. Texas Sun by Khruangbin & Leon Bridges

Billy F. Gibbons fél évszázada a ZZ Topban gyűri a hathúrost. Harmadik szólólemezét Matt Sorum dobossal és Austin Hanks basszerrel készítette el, miután bevackolták magukat a sivatag mélyére. A tizenegy új dalt és egy feldolgozást tartalmazó korongon sivatagi porban fogant blues rock és boogie…

A harmadik Dunbarrow nagylemez is napvilágot látott, és klasszul sikerült. Dunbarrow III by Dunbarrow 

Dan Auerbach és Patrick Carney duója is új albummal jelentkezett idén májusban.  

A Stöner új formáció, melynek Brant Björk, Nick Oiveri és Ryan Güt dobos a tagjai. A power trio zenéje pedig - nem túl meglepő módon - blues-os sivatagi rockban testesül meg.

Két nagyszerű gitáros közös albuma, amely jóféle hard rockot rejt.

A Thunder a 2017-es Rip It Up után két évvel is kiadott egy nagylemezt (Please Remain Seated), ami nálam mostanáig frankón elsikkadt. A lényeg viszont az, hogy a vadiúj 2021-es korongjuk jobban sikerült négy évvel ezelőtti elődjénél. A londoni banda továbbra is éli a blues-os hard rockot, és…

A tavaly októberben megjelent Bonamassa album kimaradt az év végi posztok közül.  

A borítóról a Pearl Jam Oceans című dala, az albumnyitó címadó számról pedig a The Doors L.A. Womanje jut az eszembe. Szerencsére aztán beindul a Narla zenei gépezete, és pszichedeliában, krautrockban és blues rockban meghempergetett dalok sorakoznak tavalyi bemutatkozó nagylemezükön. Ha már tegnap…

Kevéssé ismert tény, hogy a hatvanas évek vége felé Jim Morrison és Syd Barrett kettesben elvonult egy hétre a mexikói sivatag mélyére, és közösen messzi univerzumokba utaztak. A hosszúra nyúlt trip benyomásaiból tíz dal született, melyeket hazaérésük után session zenészek segítségével azon nyomban…

Füleldoda! Az új Glenn Hughes szólólemezt véletlenül The Dead Daisies név alatt adták ki.  

A két CD-nyi élő felvétel Jimi Hendrix 1970. július 30-i hawaii fellépését örökíti meg. Ez az első teljes, hivatalos kiadása annak a koncertnek, amely alapján a '71-es Rainbow Bridge film készült. A lemezzel egy időben jelent meg a Music, Money, Madness... Jimi Hendrix in Maui című dokumentum video…

Ha egy kis régi Queens of the Stone Age-re, Masters of Realityre, ésvagy All Them Witchesre vágysz, de lusta vagy előszedni a lemezeiket, akkor a portugál Places Around the Sun pont a te zenekarod. Füleldoda, FLAC!  Places Around The Sun by Places Around The Sun

A hetedik Clutch nagylemez idén betöltötte a tizenötöt. A Blast Tyrant után másodikként ezt az albumot ismertem meg tőlük, és nagyon sokáig folyamatosan a lejátszóm foglya volt.

A szeptemberi megjelenések közül ezt vártam a legjobban. Most sem csalódtam: az All Them Witches még csak jó, és kiváló lemezeket adott ki. Ráadásul a sorban hatodikként megjelent Nothing as the Ideal az eddig legjobban sikerült albumuk. Nothing as the Ideal by All Them Witches