A nyolcadik, vagy kilencedik dEUS album megérkezett. Annyi biztos, hogy tizenegy év kihagyás után toppant be. (FLAC!)  

Ahogy illik, szépen rendben megérkezett az új Riverside album. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. Bár az agyam hátsó részében egy kis hang azt súgdossa, hogy "semmi változás, ugyanolyan, mint az előző(k)". Ami igazából nem zavar, úgyhogy erősen füleldoda!  

Ez most vagy valami, vagy megy valahová.  

Négy évvel a Marauder után megérkezett az új Interpol album.  

Az új Pure Reason nagylemezre csak két évet kellett várni.  

Tudjátok mit? Legyen itt ez is. Részletek.  

11 CD-nyi hangzóanyag, újrakevert stúdióalbumokkal (Black Tie White Noise, The Buddha of Suburbia, Outside, Earthling, Hours), egy mostanáig hivatalosan kiadatlan koronggal (Toy), a Bowie at the Beep koncertlemez öt dallal megtoldott változatával, és egy csomó más finomsággal. Egyedül azt sajnálom,…

Az új Leprous album egy hónapja megjelent, de még nem posztoltuk. Tessék hallgatózni!  

A minden valószínűség szerint utolsó The Stranglers nagylemez megérkezett.  

Az a csodálatos a Motorpsychoban, hogy negyedik évtizede zenélnek, ez alatt huszonsok nagylemezük jelent meg, és minden, ami kikerült a kezük közül, nyugodtan nevezhető remekműnek. A hihetetlen teljesítményen túl létezésük harminckét éve alatt ráadásul nem egyszer hihetetlen iramot diktáltak a…

Egy évtized után van új Lake of Tears album. Pozor: csak haladóknak, mert nem egyszerű eset, nem túl vidám hangulattal.  

Az év első napján jelent meg a svéd Soen ötödik albuma, és azóta beragadt a lejátszómba. Annak ellenére, hogy nem egyszer meghallgattam, nehéz elmondani, hogy mitől is jó a zenéjük. Mert dallamos, de kemény; művészi, de nem művészkedő; epikus, de nem tésztaszerűen nyúló; és mondhatnám azt is, hogy…

A zeneszerző-producer-stúdióguru Steven Wilson új albuma a nyolcvanas évek zenéiben mártózik meg, szerencsére az évtizedre jellemző műanyag hangzás nélkül. Érdekes módon nekem jobban adja az ívet a mellé csomagolt The Future Bites Sessions, de mint tudjuk, izélések és pofonok tekintetében senki sem…

Skandináv melankóliára és zongorára hangszerelt dalok hallhatók a Silent Skies bemutatkozó nagylemezén. Az Evergreyből és a Redemptionből ismerős Tom S. Englund a szintén a Redemtion sorait erősítő Vikram Shankarral kooperálva hozta létre ezt a tíz gyöngyszemből álló dalcsokrot. Nem mindegyik olyan…

A Manic Street Preachers énekes-gitárosának második szólóalbuma (harmadik, ha a '17-es The Chamber OST-t is számoljuk) Victor Jara chilei politikai aktivistának és bárdnak állít emléket, akit '73-ban Pinochet tábornok emberei meggyilkoltak. Bradfield a dalok zenéjét írta meg, míg a szövegek Patrick…

Itt van, megjött Baga a friss, finom, izlandi Sós tapír!  Endless Twilight of Codependent Love by Sólstafir

Idei második albumán a Wire öt, nagyrészt a nyolcvanas évek végéről származó régi dalát értelmezte újra, valamint hozzácsapott három, korábban még kiadatlan szerzeményt.  

Az A Reality Tour Bowie utolsó, életében megjelent dupla koncertalbuma, amely két és fél órás erős merítéssel szinte teljes keresztmetszetét nyújtja a Thin White Duke négy évtizedes munkásságának.

A The All is One-nal megérkezett a 2017-es The Towerrel elkezdett, és a 2019-es The Crucible-lel folytatott trilógia záródarabja. Az album hosszra sem lett gyenge: öt perc híján másfél órás játékidővel rendelkezik.  

Karmazsin Király második kinyilatkoztatása betöltötte az ötvenet. Ezzel a lemezzel ismertem meg őket zsenge rokker koromban, így egy kicsit mindig is a Poszeidón nyomában lesz a liblingem. Füleldoda, FLAC!  

A Nevek Tengere is húsz éves lett a minap.  

Peter Gabriel I (Car) Amikor 2016-ban elment Bowie is, meg Prince is, elgondolkodtam azon, vajon ki maradt még az a mainstream könnyűzenében, aki hasonló állócsillagként tündökölget a legnagyobbak számára elkülönített galaxisokban.

A post-punk egyik ősapja is most adta ki legújabb dalcsokrát.  

Ma van a harmincadik szülinapja.  

A legendás Beszélő Fejeket legjobb formájukban megörökítő koncertlemez a hetvenes évek végéről, amelynek az az érdekessége, hogy tavalyi megjelenése előtt negyven évig dobozban pihent.  

Öt év kihagyás után (amely időszak alatt Conrad Keely Kambodzsában élt) megérkezett a tizedik Trail of Dead nagylemez. Sosem merültem mélyre a banda alkotásaiban, de pár hallgatás után úgy tűnik, a 2011-es Tao of the Dead után egy újabb korongjuk is a kedvencem lesz.  

Frank Zappa ma lenne 79 éves, ezért itt van a '79-es Sheik Yerbouti.  

Év vége felé közeledve elgondolkoztam azon, hogy van-e még olyan idén évfordulós album, amit másokkal együtt nagyon szeretek, nem is kapott még posztot, és nem a "nyilvánvaló" kategóriába esik? És mivel van még nem is egy, következzen az egyszerre agyament, zseniális, infantilis és halál komoly Mr.…

Sámánisztikus danászás alatt törzsi ritmusokkal operáló ósztrál banda bemutatkozó albuma, melyen a szerzemények alatt hasítanak a gitárok, és amikor annyira nem, akkor is megigézik a hallgatót. A végeredményként fellépő masszív pszichózis makacs újrafülelésre ingerel. Csodásan lebilincselő…

Röpke másfél évtized után megérkezett a legendás sivatagi móka legújabb két része. Az első négy dal a hangzatos Arrivederci Despair, a második négy pedig a Tightwads & Nitwits & Critics & Heels alcímet kapta.  

Két éve már találkoztunk a Spirallel, és az új-mexikói banda most sem hibázott, hanem ha lehet, az Anomaly egy fokkal még jobban sikerült, mint a Ruins. Közben derült ki számomra, hogy ezek az albumok - a 2012-es The Travelerrel együtt - egy hosszabb történetet mesélnek el. A trilógia jelen záró…

Jó régen hallottunk utoljára a Battles-ről, ráadásul a négy évvel ezelőtti La Di Da Di nekem kevésbé adta az ívet, mint az első két nagylemezük. Most viszont előrukkoltak egy szintén ütődött című albummal, és bár egyelőre nem volt időm elmélyedni benne, biztató jel, hogy a már két hónapja…

Itt van, megjött Bagaméri a tavaszi Foals-album őszi párja.  

Szerencsére az új Bodega-kislemez is rendben van. Imádom. Más, mint a bravúros debüt, de imádom.  Shiny New Model by BODEGA  

Karmazsin Király napra pontosan fél évszázada lépett a világ elé első nagylemezével.

A multiinstrumentalista Rosalie Cunningham a hetvenes éveket a proggerebb feléről megfogó Purson énekesnője volt 2011 és 2016 között, az oszlás után pedig szólópályára lépett. Első nagylemeze idén jelent meg, és minden van rajta, mint a karácsonyfán. Ettől még nem lett mainstream, vagy pláne…

Vagy nagyon lemaradtam valamiről, vagy tényleg a semmiből ugrott elő ez a nagylemez.  

A norvég Astrosaur 2017-es bemutatkozó albuma után a nemrég megjelent Obscuroscope-on is kitűnően nyomja artisztikus jazz-rock fúzióját.  Obscuroscope by Astrosaur

Bennük azt szeretem, hogy mindegy, hogy az adott nagylemezen aktuálisan épp milyen stílusban fogant dalokat adnak közre, minden esetben már pár másodperc után tudja a hallgató, hogy ez a Kayo Dot. És ez most is így van.  Blasphemy by Kayo Dot

Húsz éve jelent meg a The Soft Bulletin, amely a The Flaming Lips és a kilencvenes évek egyik legjobb nagylemeze. Az egy órás album a tudomány, a fejlődés, illetve ezekhez kapcsolódó felelősség kérdéskörét járja körül. A lemez témái ma is fontosak és aktuálisak, a banda két éve pedig szimfonikus…