Steven Wilson harmonikus kódexben tette közzé legújabb kompozícióit, melyeket egyelőre jobban fülreállónak érzek, mint a Jövőbeli Harapásokat.  

A mindig remek KMRU és Elvin Brandhi közös cucca a Berlin Atonalon finoman szólva is kegyetlenül terhelő, de észbontóan hipnotikus nyaktiló volt. Ez a lemez viszont gyönyörű, simogat, úsztat, noha meg nem mosolyogtat. KMRU mester, semmi egyéb.   Dissolution Grip by KMRU

Minimalista kamaraelektronikus zsolozsmázás, megkísértő, bőröd-alá-mászó varázsige-kántálás. Ben Vida ambient-drone-rezgészuhataga mozgékony, vízrobajszerű költészetbe ömlik, egyszerű felsorolászuhatagok válnak nagyvárosi imamalommá, klausztrofób belső-csendszálakká, miközben nagggyon lassan futnak…

Nyugodalmas nyarat kívánok.  Seeker by Carbon Based Lifeforms

"A Sigur Rós név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez."  

Lesz koncert is.  No Highs by Tim Hecker

Jobbnál jobb dolgokat ad ki, de valószínűleg eddig ez a legkomolyabb munkája. Még csak azt sem lehet rá mondani, hogy könnyű hallgatni. Az utolsó szám mi már. Iszonyú súlya van ennek most, és kurva nagy nyomot hagy. Jön az Inotára, amúgy.  glim by KMRU

Az ambientpápa és a kísérleti zenék egyik legnagyobb élő atyaúristene egy százéves ausztrál múzeumi orgona hangfelvételeiből készítettek valami egészen varázslatos dolgot. Odafigyelve, hangosan, nyugiban.  Colours Of Air by loscil // lawrence english     

Csávókám nem tud leállni, de tévedni sem. Minden gondod elszáll.  Collider by Warmth

Egy négy hangból álló, nevetségesen cool dublüktetésű basszustéma ismétlődik egy órán keresztül. Ez egy dolog. A másik meg minden, ami a téma körül történik. Tanítandó minimalista gyönyörűség. Ha jól számolom, elvett már 6 órát az életemből. Beszarás az egész. Végighallgatod, nem csak…

A torokrákkal küzdő Sakamoto megrázóan szép életvégi zongorameditációja mesteri, tanítandó visszafogottságában válik az elmúlás zavarba ejtően sokatmondó, intim, bölcs és bátor gyászénekévé. Az életmű egyik legjobbja.  

Henrik és Vincent megmentik az évet ezzel a szépséggel.  Terrene by LAUGE & AES DANA

Céline Dion ikonikus balladái, átértelmezve. Semmi gúny nincs ezen a két, párban járó, csodás lemezen, kizárólag szeretet és tisztelet és alázat, ami tök jó. Máshogy nem is működnének ezek a bájos rózsaszín ködben lebegő, ellazító pacsuliszagot árasztó, irdatlan melegséggel átölelő,…

Idén a harmadik remeke. Lényegében a Nightcrawler párdarabja. Halott városok lassúnál is lassabb gyászzenéje. Csodálatos az egész. Sötét helyeken kell hallgatni, csúnya időben, fáradtan.   Downtown by Kevin Richard Martin

Egy újabb lenyűgöző KMRU-lemez. Egyszerű, tiszta, lélegzik és folyik, elvisz, gyönyörű.  epoch by KMRU

Megállíthatatlanul szarja az arc a letaglózó gyönyört.  Linger by Warmth

Van sajnos egy kifejezetten faszfej véleményem arról, ha valaki képtelen békében leülni vagy elfeküdni és odafigyelve, urambocsá' elmélyülve végighallgatni egy olyan baszottul gyönyörű háromórás lemezt, mint amilyen Nils Frahm természetben elmerült, végtelenül türelmes, meditatív, organikusan…

Mick Harris őszentsége Fret néven kiadott korábban két csodálatosan abuzáló kislemezt, nemrég pedig kijött az első nagylemeze is, amitől azóta nehezen tudok szabadulni. A hangfalak kivéreznek, hullik a vakolat, a koponyád pép, az érzéseid lángokban, mocsadék gonosz nihil kúrja seggbe a…

A legutóbbi Bonobo nagylemez idén januárban jelent meg, és első körben kimaradt a szórásból, aztán pedig megfeledkeztem róla egy időre. Mostanáig.  Fragments by Bonobo

Valami Papir Dániában. Korábbanok 7 by Papir 

Simon Philippe fotóművész-festő, vélhetően eddigi egyetlen lemezéről viszont faszt se találtam, azon túl, hogy 10 évvel ezelőtt jelenhetett meg először. És azon túl, hogy messzemenőkig észbontó. Nagyjából az ilyesmi miatt lett szintetizátora az emberiségnek. Lefekszel, türelmes vagy, nyugodt és…

Masami Akita zajvihara és Lawrence English hangszobrász (aki HEXA néven már zenélt Merzbow-val) sötét kísérleti ambienttel vegyített mesteri field recordingjai összeolvadnak ebben a csodás rituáléban. Indusztriális halálsikolyok, egy kibelezett gyárépület kegyetlen morgása, komoly horrormisztérium…

Új Warmth. Csodálatos. The Night by Warmth  

Mikor tavaly megjelent, leszartam. Nemrég jutottam el odáig, hogy meghallgassam. Azóta verem a fejem a falba, hogy mégis mi a pöcsömért nem vettem elő korábban. Feleim a kábítószeres zenében, ez egy kibaszott mestermű, nem viccelek. Végem van tőle. Rétegzett, átgondolt, eszelősen tömör és feszes és…

Új Cell, új chill. Jó, mint mindig, és mint minden, amit az Ultimae ad ki.  Onwards System by CELL

Sokáig nyúlt ez a projekt, de megérte a spétet. Mathieu és Colin az Amenraból, Scott Kelly, és Igor Cavalera. Az emberiség pusztulása 36 percben. Szuterénhideg egy csík napfénnyel.  Plague God by Absent In Body

A chillwave császára csak nem hibázik. Kényelmes magány szűk félórában. Gyógyír az őrületre Frontin helyett. Comfortable Loneliness by Hello Meteor

Agustín Mena képtelen hibázni. Nevetségesen gyönyörű, megint. Ráadásul a mindenható Rafael Anton Irisarri masterelte.  Pale Sun by Warmth

Beck Zaza és Kovács Marcell lemeze simán az egyik legjobb dolog, ami ebben az amúgy eddig meglehetősen unalmas évben történt. Egyszerre málhás és mocskos, nyers és szexi, öntörvényű és mégis kimunkált, tudatos. Raklapnyi az íz, a szín, az ötlet, elsőre akár eklektikusnak is tűnhet, a mindenre…

A mindig kísérletező, mindig izgalmas My Disco legújabb sötét, fura, bizarr, poszt-indusztriális és végletesen artisztikus ambient-lemeze, ami alapvetően egy kurva mély és érdekes óda a hangokhoz és a hangzáshoz (többek között az Environment újrahasznosított hangjahoz). Odafigyelve, retekre…

Kevés fontosabb - vagy mondjuk transzformatívabb - lemez jelent meg idén ennél. Használjátok, ne csak hallgassátok.

Kislány a zongoránál. Orgona viszont nincs. Engine of Hell by Emma Ruth Rundle 

Selymes, sötét, puha bársonyként borul rá az életteredre a holland duó negyedik noir-jazz gyászmenete, amit újfent bűn nappal hallgatni.   Black Ocean by Trigg & Gusset

Négy új szám, mindegyiktől vibrálsz és lüktetsz, kívül-belül, ahogy azt el is várod ettől a jó izlandi mesterembertől. Gyönyörű, szerető, békés és mély mozgásban vagy a világgal.  Always Maybe Tomorrow by Yagya

Nem hibáznak. Kurvára nem. Ez a lemez úgy letaglózó, ahogy. Rhinestones by HTRK

Kibaszott Scott Morgan. Négy hosszú, csodálatos szerzemény a Clara maradványaiból.  Lenyűgöző az egész. LUX Refractions by loscil  

  Kedvenceim random-generátoros kísérleti ambient-lemeze. Gyönyörű. Érdekes a sztori, utánanézel.  Stochastic by Carbon Based Lifeforms

Régi szerzemények új lemezen. KMRU ezek szerint pár éve már zseni volt. Itt volt róla szó. Logue by KMRU

Aki nem a világ egyik legjobb lemezeként élte meg a Nicolas Jaar és Dave Harrington mai napig simán zseniális 2013-as bemutatkozását, az nem vall ésszerű életvitelre. A minimum különösnek nevezhető páros napokban megjelent csodálatos második cucca szerencsére nem merészkedik távol a debütálás…

Amit korábban elmondtam róla, az továbbra is megállja a helyét, annyi kiegészítéssel, hogy a Luminol talán az eddigi legjobbja. Fantasztikus élmény, lenyűgözően érzékeny, elmélyült és ágondolt anyag. Egyben kell hallgatni, tisztességesen, odafigyelve. Lassú, kemény bólogatások, befelé merengő…