Kedvenc bolond bandánk most éppen soul- és blueszenekarnak képzeli magát. De nekik még ez is jól áll.  Flight b741 by King Gizzard & The Lizard Wizard

A két évvel ezelőtti, szerintem elég gyengécske Entering Heaven Alive után megérkezett Jack White eddigi legjobb szólólemeze. No Name by Jack White 

Egyik legkedvencebb duónk az elmúlt öt évben nagyobb sebességre kapcsolva adja ki albumait. Az Ohio Players-en a Motown Sound előtt hajtanak fejet - ennyiből inkább tűnik meglepőnek, mintsem rendkívülinek az ötlet. A cseresznye a torta habján az, hogy Dan the Automator volt a producer, Noel…

Blogunk bemutatja: az eheti évlemeze. Nemcsak noise rockereknek. Up On Gravity Hill by METZ 

Robert Smith pár napja ünnepelte fennállásának 65. évfordulóját. A szép alkalom örömére álljon itt ez az élő felvétel - ami nem a legjobb minőségű, de az igazi rajongót ez úgysem érdekli. Harminckét dal 140 percben, mi kell még?  

Februárban tette közzé az archív felvételeket tartalmazó albumát a Bardo Pond. A korong négy szerzeményét a kétezres évek elején rögzítették, és Bandcamp oldalukon úgy fogalmaznak, hogy "akusztikus ambientségek és félelmetesnek tűnő torzítások" hallhatók a Volume 9-en. Jelentsen ez pontosan bármit…

Van új Sleater-Kinney nagylemez is január óta (illetve a számomra haloványnak bizonyult The Center Won't Hold óta 2021-ben is megjelent egy korongjuk Path of Wellness címmel), és a Little Rope dalai a veszteségről és a gyászról szólnak. Az album a témája miatt kevésbé energikus, mint a '15-ös No…

Szombat reggeli meglepetés volt számomra az új The Jesus and Mary Chain nagylemez. Még nem hallgattam meg egyben, de a Bandcampen fülelhető három dal tetszik. Glasgow Eyes by The Jesus And Mary Chain 

Mouche a lemezborítón szereplú kutyi neve, az It It Anita pedig a belgiumi Liège-ben alkotó, pont ezzel az albummal trióvá fogyatkozó banda. Ők is a tavalyi felfedezetteim közé tartoznak, és rögtön megfogott a muzsikájuk: noise rockban utaznak, szövegeik pedig minimum (ön)ironikusak, de gyakran a…

Hiperaktív kedvencünk 2023-ban "csak" két stúdióalbumot jelentetett meg, melyek közül a végtelen című PetroDragonic Apocalypse; or Dawn of Eternal Night: An Annihilation of Planet Earth and the Beginning of Merciless Damnation ragadt meg nálam hosszabb hallgatásra. Természetesen nem hagyták abba a…

Bradford puritán veterán igricei töretlenül ontják a lemezeket.   Élőben: Március 7. A38

A Zahn német trió, melynek tagjai közül ketten a szintén berlini Heads. sorait erősítik, a harmadik arc, Felix Gebhard pedig 2014 óta az Einstürzende Neubauten turnébillentyűse, de saját jogán is zenész. Az Adria dupla lemez, nyolcvan percnyi instrumentális hanganyaggal, és olyasféle zenei…

Legutóbb hét és fél éve vendégeskedett nálunk a norvég Arabrot. Most viszont megérkezett a tizedik nagylemezük.  Of Darkness and Light by ÅRABROT

A Jacket Thief egyszemélyes zenei projekt, melynek gazdája Scott Reeder, a Fu Manchu dobosa. A Lights Out On the Shore tizenkét dalból áll, és zeneileg messze esik az anyazenekar fuzz-sztónerétől. Ha nagyon hasonlítgatni akarunk, két dologban mégis tudunk párhuzamot vonni: az egyik az, hogy…

Meghozta a postás az új QotSA nagylemezt. Még olyanabb, mint a Villains, úgyhogy akinek az tetszett, annak ez az album is tetszeni fog. Aki viszont az első három korong sztónerségét várja vissza, garantáltan és ismét csalódni fog Joshua Homme bandájában.  

Anyák napján megérkezett az új Therapy? nagylemez. Nekem kicsit jobban tetszik, mint az öt évvel ezelőtti Cleave. Nézzed má:  

A Silver Moth új társulat (hogy banda vagy projekt, nem tudom, a hálón sehol sem nevesítették), amelyet Academy of Sun-, Abrasive Trees-, Burning House-, Prosthetic Head-tagok alapítottak, a társaság vezére pedig Stuart Braithwaite a Mogwaiből és a Minor Victoriesből. Zenéjüket sokféle cimkével…

A Nyuszi idén Sárméz nagylemezt tojt nekünk. Füleldoda!  

A nyolcadik, vagy kilencedik dEUS album megérkezett. Annyi biztos, hogy tizenegy év kihagyás után toppant be. (FLAC!)  

Két éve, a Covid első hulláma után a német prog-post-satöbbi rockerek arról faggatták a hallgatókat, hogyan szeretnének élni a hirtelen megváltozott körülmények között? Idei friss munkájukon az emberi faj bolygó- és környezetrombolását veszik górcső alá, és végeredményként ez akkor is egy frankó…

Messze jutott ötödik nagylemezével a texasi Oceans of Slumber a '16-os Winter zenei világától. Cammie Gilbert csodaszép orgánuma és dallamai most is elbűvölnek, és a dalok gótikus-melankólikus hangvétele is változatlan. A progger death metalt - vagy úgy egyáltalán: a metált -, és a vele járó…

Greg Puciato nem sokat pihent: kevesebb, mint két évvel a Child Soldier: Creator fo God után befutott a második szólóanyaga. Más mint az előző, így nem érdekes a hasonlítgatás, de ugyanúgy nagy jóság, mint ahogy az előző korong is az volt. Mirrorcell by Greg Puciato   

Egy évvel a Delta Kream után a semmiből hirtelen feltűnt a következő The Black Keys nagylemez.  

Az új Pure Reason nagylemezre csak két évet kellett várni.  

Négy év után Jack White is új szólóalbummal jelentkezett. A Fear of the Dawn a csináld-magad gondolkozású művészember eddigi legjobb ilyenje.  FEAR OF THE DAWN by Jack White

A Shades a King's X gitárosának sokadik, ám igencsak kiválóan sikerült szólólemeze.  

Sötét hangulatú, de melankólikus hangvételű, alternatív és post-metal alapokba oltott, az érzelmeket erőteljesen megmozgató, álomszerű, és shoegaze-es muzsikát játszik az Illudium. A banda élén egy énekesnő áll (Shantel Amundson), akinek óriási orgánuma nekem az Oceans of Slumber Cammie Gilbert-jét,…

Közel két évtizeddel a Degradation Trip után csöndben megjelent kedvenc Jerrynk harmadik szólólemeze.  

A lemez megjelenéséről ebben az interjúban értesültem. FLAC!  

Lassan hét és fél éve jelent meg a legutóbbi Maybeshewill nagylemez, a Fair Youth. A leicesteri poszt-rockerek friss anyagában nem fognak csalódni a zenerajongók, mert talán a legnagyszerűbb hanganyaguk született meg a No Feeling is Final képében. Az ötven perces album ihletője a küszöbön ólálkodó…

Hirtelen a semmiből itt termett egy új BtBaM-nagylemez.  

Négy évvel a visszatérő Interiors után itt a legendás Quicksand negyedik nagylemeze.

A hetedik Garbage nagylemez sokkal jobban sikerült az előző kettőnél. Azok pár hallgatás után nálam könnyedén feledésbe merültek. A második korongon pedig nyolc plusz dal fülelhető.  

Nemrég a Wheel idei nagylemeze kapcsán említettem az illinoisi Chevelle-t, úgyhogy következzen a negyedszázad alatt duóvá fogyatkozott banda másfél hónapja megjelent kilencedik albuma.  

Egy újabb, a Curætionhöz hasonlóan óriási jóság koncert, szintén 2018-ból, és egy évvel későbbi megjelenéssel. A Hyde Parkbeli fellépés hanganyaga két és negyed óra hosszú, szóval ne kezdjetek bele, ha csak a szomszéd kisboltba ugrotok le húsvéti kalácsért.  

Először leesett az állam, aztán gyanakodni kezdtem, hátha válogatáslemez, de nem. Nyolc év után hirtelen a semmiből megérkezett az ötödik Tomahawk album.  Tonic Immobility by Tomahawk

A 4AD kiadó a nyolcvanas években a goth, wave, posztpunk, dream pop, ethereal műfajokban alkotó előadók jó ízlésű istállójaként híresült el, és még egy saját szupergruppja is volt, a This Mortal Coil. A Lost Horizons név mögött a label két kiválósága és veteránja, Simon Raymonde (Cocteau Twins, The…

A négy éve megjelent Echolocation után ismét vendégünk a Gone is Gone szupergrupp.  

Tempós hard rock a műfaja a manhattani The Pretty Recklessnek, melynek élén az eredetileg színésznőnek indult Taylor Momsen (Gossip Girl) hallatja a hangját. Vendégek is megfordultak az albumon: az egyik számban Matt Cameron és Kim Thayil, egy másikban pedig Tom Morello tette tiszteletét. A…

Hastingből érkezett hozzánk a Kid Kapichi, és a bemutatkozó lemezüket hallgatva két dolog biztos: az egyik, hogy nagyon szeretik a Queens of the Stone Age-et, mert dalaik robotrockos zakatolását tőlük örökölték. A másik, hogy a kétezres évek egyik gyorsan hamvába holt bandája, a Hard-Fi…