Nyársra húzott, deréktól lefelé óriási levélre emlékeztető emberek ráérően lebegnek felhős időben a fjord feletti légben a Hamferð második nagylemezén. A feröer-szigeteki banda a lassú kínzás részleteit hat epikus szerzeményben mutatja be, és ha valami, akkor a lassan az egész Univerzumot felőrlő…

Királyságos black(ened) doom death album az I. világháborúról, és annak brutalitásáról. Hangos és zajos, mint egy csatakiáltás, és a témához méltón súllyal teli. Az ukrán banda harmadik nagylemeze az akaratlan Bolt Thrower-es összehasonlításban simán megállja a helyét.  1914 - The Blind Leading the…

Az Astral Son egyemberes holland projekt, amit legegyszerűbben pszichedelikus space rocknak aposztrofálhatunk. Ennél persze jóval színesebb a kép, mert a Leonardo Soundweaver művésznéven is futó alkotó alapvetően ráérős jammelős muzsikájában ott van a távol-keleti elszállás, a hetvenes évek végi…

A Nyctophilia hangulati fekete fémben utazó egyemberes polák banda, így a Halál és Sötétség címet viselő albumon az elme mélyére tett utazás során ismerhetjük meg a Grief művésznévre hallgató alkotó gondolatait. Zeneileg van benne némi Burzumos révület, egy kis rohadó hullaszag a lá Darkthrone, és…

Meg voltam róla győződve, hogy volt már Sun Dial posztunk, de mégsem - valszeg az még a freeblogon lehetett. De sebaj: a jelenleg kéttagú (Gary Ramon - gitár/ének, illetve Russel Barrett - basszus) banda Sula Bassana (aka David Schmidt) saját kiadójánál, a Sulatron Recordsnál alkot. Zenéjük amolyan…

A Litovsk első lemeze szerintem nem kapott helyet nálunk, pedig kellett volna, mert  ezek a francia kölykök már akkor is igen meggyőzően nyomták a sötét, karcos post-punkot. Fel is léptek nálunk azzal az anyaggal. Most itt az új lemez, ami Spectres, Estranged és hasonló zenekarok kedvelőinek melegen…

Az egy hónapja megjelent Pharaoh Overlord korong a banda egy 2014-es helsinki koncertfelvétele. 45 percben, session-zenészekkel kiegészítve, szintihegyekkel megtámogatva, de a pszicho rákenró életérzést nem feledve. Nagy jóság.  Chewing Gum by Pharaoh Overlord

Lesz még közös finn-nigériai határ!  

Kezdd az évet Lydiával! A kísérletezés nagyasszonya most is meglep mindenkit.  

Dalmát, albán, olasz, görög négy jó barát, együtt fúj és issza borát: a talján BandAdriatica legalább négy nemzet, és ki tudja hány tájegység zenéjét ötvözi egymással. A végeredmény frankó fúziós talpalávaló, amibe azért nyugisabb hangulatok is belekeveredtek. Szilveszteri elhajláshoz tökéletes.…

A pennsylvania-i Rivers of Nihil harmadik albumán (is) a progresszív ügyeket keresztezi a technikás - helyenként poliritmiás agymenésekbe torkolló - halálmetállal. Évegyiklemeze. Szaxofon: van. Where Owls Know My Name by Rivers of Nihil 

  Tisztelettel jelentem, a kilencvenes évek egyik legjobb bandája új anyaggal tért vissza. Az évtized elején már jelent meg egy négy dalt tartalmazó minialbumuk, ezen most hat track található, és hát mit is mondhatnék még? Ja, hogy nem találok szavakat. Új dalt nem találtam, itt van hát egy…

A doom/sludge/stoner háromszögben mozog a berlini Earth Ship power trio zenéje, amin belül kismillió árnyalatot megjelenítenek. Dalaik távolról emlékeztetnek a Torche szerzeményeire: határozottak, ütősek, fuzzban bővelkedők, néha inkább a pszichó, néha inkább a mocsári, megint máskor pedig a…

Öt évvel a Black Death Horizon után megjelent a negyedik Obliteration album. A formula változatlan: feketébe oltott halálban utaznak, ami felér egy nagyon rossz LSD-trippel. Hallgatása közben lefoszlik rólad a bőröd, rohadni kezdenek a belső szerveid, egyenként kiesnek a fogaid, és az önmagadra mért…

Egy újabb jól sikerült év végi bemutatkozás, ezúttal Torontoból: a Sundecay félórás EP-je alaposan betalált nálam. A banda nagyon érzi a sludge-stoner-doom zenék lényegét, annyira, hogy hihetővé teszik, hogy van még új a Nap alatt ezekben a szubzsánerekben. Több bandára is emlékeztetnek: a korai…

Ezt szeretem leginkább a Bandcampben: kis kereséssel még az év végén is könnyedén lehet olyan, intenzív hallgatói élményt nyújtó albumokat találni, amitől az ember eldobja a haját . Annak ellenére, hogy a sludge kimondottan nem az a mulatós, sokszínű változatosságáról elhíresült műfaj, a brit…

Az Across Tundras újrakiadásokkal egyidőben a banda agya, T.G. Olson is megjelentette aktuális dalcsokrát, amely egészen gitárosra hangolt lett. És hogy igazán kövér legyen az év végi lúd, a Bandcamp-oldalon még két másik idei kiadványa is szerepel, amelyek ehhez hasonlóan akár ingyen is vihetők.…

Kedvenc brit űrkáposzta bandánk idén sem ment a szomszédba némi agyasságért. Az Earthling Society egy 1983-as (majd 2006-ban digitálisan felújított) thaiföldi kung fu horrorhoz, a The Boxer's Omenhez írt képzeletbeli filmzenét. A heti évlemeze. Mo - The Demon by Earthling Society 

Megérkezett a post-metaller francia Dirge hetedik albuma.  

A Sons of Morpheusszal másfél éve már találkoztunk, idén tavasszal pedig egy EP-vel jelentkeztek, melyet a svájci sivatagi rókerek a német sivatagi rókerekkel osztottak meg. A The Fuzz Chargeren három-három szám hallható mindkét előadótól, a jóságszint pedig az egekben. The Fuzz Charger Split…

A Royal Sons bemutatkozó albumán megmutatja, hogy mitől döglik a légy Texasban. A négyesfogat a hetvenes évek bluesos rockját játssza mai hangszereléssel, és zenéjüket töményebbé teszik a helyenkénti sivatagi, és proto-doomos áthallások. Ismét egy új banda, amelyre érdemes odafigyelni.  

Sabbathban gyökerező, ám leginkább a Baronesshez és az Elderhez hasonlító muzsikát nyomat a suffolki Öregember Gyík. A power trio a sludge-stoner mellett azért időnként elereszti a kezét, és pszichologizál is egy keveset. Füleldoda: True Misery by Old Man Lizard   

A sokszor hivatkozott glastonbury fellépés hanganyaga immár elérhető. Az élő szett hossza pár perc híján két órás.  

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy olyan képből lesz lemezborító, amin az Ördög éppen a karmaival csipázza ki a szemét. A római Coffinbirth eközben jóféle old schoool death-et csapat, és korábbi Hour of Penance- és Fleshgod Apocalypse-tagok alapították idén. Akinek barátja a korai Cannibal…

Tizenegy évvel legutóbbi albuma után (Spiritual Apocalypse, 2007) jelent meg a Monstrosity új nagylemeze. A technikás haláli metált nyomató banda maradt, amilyen eddig is volt. Alaposan átgondolt és jól megírt dalok sorjáznak egymás után közel egy órán keresztül, a műfaji skála a hátba rúgó…

Az idén megalakult Azusa a korábbi Dillinger Escape Plan basszeros Liam Wilson bandája, amely a progmat/post-hardcore/matchcore vizein evez. A zenei alapok fölött Eleni Zaifiriadou énekeslány mondja a magáét, akinek orgánuma Julie Christmas-éra emlékeztet - hangképzésileg ugyanis a suttogó…

És mikor pediglen az Univerzum határai a hőhalál kapujában egymás után ledőlnek, s minekutána azok pusztulását miden élő és holt megsínyli, akkor tudni fogjuk, hogy nem a Deathspell Omega, nem az Ulcerate, de még nem is a Szent Mayhem szólít minket magához ördögi mormogással, hanem az izlandiak…

Timmy Vulgar, Detroit nagy rock'n'roll túlélője még mindig nyomul. A Clone Defects hihetetlenül vagány garázsrocknrollja és a Human Eye zseniálisan bizarr, sci-fi/horroron táplált, Captain Beefheart és Roky Erickson fűszereivel ízesített alienpunkja után a Timmy's Organism hangzása a két zenekar…

Egy kis skandi nótázás vasárnap estére.  

A Bixiga 70 kollektíva São Paulo multikulti negyedében, Bixigában született meg, és Fela Kuti Afrika 70 nevű bandája iránti tiszteletük jeleként biggyesztették oda sajátjuk végére a 70-et. Ebből már sejthető zenéjük lényege: szilajon szabad afrobeat/afrofunkban nyomulnak, aminek a mélyén nigériai és…

A Bokanté tavaly nyáron már a vendégünk volt (emlékeztetőül: kitűnően szintetizálják a nyugat-afrikai és a karibi muzsikát a delta blues-zal és a Led Zep-féle rockkal), a Metropole Orkest pedig holland szimfonikus zenekar, amely arról nevezetes, hogy szereti áthágni a műfaji határokat. Összességében…

Sabbathista, fuzzos, riffek uralta sivatagi hard rock, ami néhol picit space rock is: ez a texasi Burn Ritual muzsikájának lényege. Küldeném mindenkinek, aki nem ment ma este Zeke-re!  Blood Of The Raven by Burn Ritual

Hogy az a Boszorkánytorkú Csúszómászó nyelesse le veled a mérgit!  

A héten nálam a Herman Melville-es ízeket pengető Domkraft második albuma az év lemeze.  Flood by Domkraft

Ékes francia és angol nyelven vezeti fel mötálját a kanadai Hands of Despair, zeneileg pedig a mindent-bele attitűd az alapvetésük. Összekevernek death-doom-sludge-stoner-black vonalon mindent, amit szeretnek, így az eredményt nyugodtan nevezhetjük akár progressive-nek is. Well of the Disquieted by…

A berlini Rotor hatodszor is forog! Sechs by Rotor 

Az utolsó negyedévben a fekete avantgarde japán királyainak új albuma is megérkezett.  

Esben és a boszorkány tovább kísérleteznek. Nowhere by Esben and the Witch 

Ha éppen Kyuss-hiányod lenne: a Valley of the Universe majdnem akkora jóság, mint az új Greenleaf. Valley Of The Universe by Full Tone Generator

Bő másfél évvel a cím nélküli bemutatkozó album után megjött az E második nagylemeze.