Az a jó az online zenekutatásban, hogy előbb-utóbb mindig szembejön egy olyan banda, amelyik az ismert alapanyagokból és bevett fogásokból olyasvalamit kavar ki, amilyen végeredményt még sosem hallottam - ilyen a svájci Arkhaaik második albuma is. Ha létezne olyan, hogy bronzkori metál, akkor az ilyen lenne. Lendületes, feszes, barbár módon koponyarepesztő és vérfröccsentő.