A hetedik Garbage nagylemez sokkal jobban sikerült az előző kettőnél. Azok pár hallgatás után nálam könnyedén feledésbe merültek. A második korongon pedig nyolc plusz dal fülelhető.  

Megint afrobítet pumpálnak a Büdösök. Meglepetések nincsenek, remek nóták vannak. Long in the Tooth by The Budos Band

Négyszámos kollaboráció korunk egyik legfonkibb póvertriójától, a vokáloknál ezúttal Leon Bridges, aki szintén elég fonki. Húsz fok feletti napi középhőmérséklethez ajánlott. Texas Sun by Khruangbin & Leon Bridges

A Chills a nagyszerű korai kiadványaival teljesen megérdemelten vált a Flying Nun Records által intézményesített új-zélandi indie gitárpop egyik legismertebb bandájává, és későbbi, immár nemzetközi kiadóknál megjelentetett lemezeiken még tovább finomítgatták ezeket a már amúgy is ábrándozós, de…

Szóval. A Part Chimp minden idők egyik legjobb zenekara. Nélkülük ez a blog sem lenne annyira olyan, amilyen. Én legalábbis biztos, hogy nem. Mérföldekről fel lehet ismerni azt a tömör, vastag, nehéz, feszes, hipnotikus-pszichotikus, rohadtul lényegre törő és mégis elképesztően kreatív sludge-rock…

A vapor- (és holdjaiként keringő egyéb -wave-ek, úgymint synth-, dream-, stb.) egyik fő kunsztja egy olyan hangulatvilág, ahol a nosztalgia tárgya egy sosemvolt múltba, haladó szinten egy sosemvolt jövőbe vágyakozik. Hello Meteor ennek a világnak az egyik legkurrensebb alkotója, az Oahu GP pedig…

Jason Köhnen, Dimitry El Demerdashi és Horváth Martina újra együtt, a Temple és a Karma után most egy élő improvizációval löknek mitikus labirintusokba. Sötét elektronika, drone, folklór ihlette hipnotikus témák lassú folyamai mossák át a fejeket az ambient és a doom csodálatos…

Billy F. Gibbons fél évszázada a ZZ Topban gyűri a hathúrost. Harmadik szólólemezét Matt Sorum dobossal és Austin Hanks basszerrel készítette el, miután bevackolták magukat a sivatag mélyére. A tizenegy új dalt és egy feldolgozást tartalmazó korongon sivatagi porban fogant blues rock és boogie…

Shoegaze, pszichedelia, drone doom és hangulati sludge szubzsánerekből épül fel a francia Year of No Light új albuma, amely banda a 2013-as Tocsin óta nem nagyon adott magáról életjeleket. Az elhúzódó alkotási folyamat végét viszont megérte kivárni, mert a Consolamentum übereli az eddigi legjobb…

Húszhuszas feldolgozásőrület Inter Armáéktól. Decens válogatás, ahol békében megfér egymás mellett a Hüsker Dü, a Venom, és Prince. A cserkó a habostortán a dögönyözős blastbeatbe forduló Neil Young-átirat, amire az öreg is biztosan csettintene. Garbers Days Revisited by Inter Arma

Most vagy az van, hogy mindenki szerint állati jó, és akkor itt van a helye. Vagy most az van, hogy mindenki szerint ganajtúró fostartály, és akkor pláne itt van a helye.  Arrows by Red Fang

A sludge/doom karaj hullámain utaztatja hallgatóit a Sydney-i Amammoth. Ha egy Sabbath, Candlemass és Melvins által inspirált bemutatkozó albumra vágysz, akkor meg is találtad. Nagyon jóság.  The Fire Above by Amammoth

Az őrült tavalyi év is kitermelt csodákat, amik így-úgy, de lemaradtak a blogról; a Soft Kill 2020-as sorlemeze is ilyen. A legutóbbi, riffközpontúbb Savior után a Dead Kids...-ben több a darkwave és a shoegaze, ami viszont maradt, az a melankólia és a fasza dalok. Érdemes időt adni neki, ránő az…

Három éve fedeztem fel a minimalista post-jazz / jazzbient londoni zsenijeit, a Portico Quartetet, nem sokkal azelőtt, hogy ellátogattak volna a MüPába koncertezni. A pandémia inspirálta Terrain lemez egy háromrészes szvit az amerikai minimalizmus és az ambient zenei hagyományaira építve, ezúttal…

A brit Double Trouble egyetlen, 1990-ben megjelent méltán kultikus nagylemeze nem csak a viszonylag rövid életű hip-house színtér, hanem úgy általában a világegyetem legjobb lemeze.   As One by Double Trouble

Ez a tokiói hölgy varázslatos. Elégikus, hipnotikus, letisztult, egyszerű és gyönyörű, finoman pszichedelikus kontemplatív hálószoba-gitározgatásában tombol az őszinteség, az egyén, és valami különös, folklórral vegyes misztikum. Pengetései jó helyekre visznek, éneke a szívedet öleli, közben meg…

A harmadik Dunbarrow nagylemez is napvilágot látott, és klasszul sikerült. Dunbarrow III by Dunbarrow 

Aki ismeri őket, az tudja, hogy mire számíthat. Aki nem, az is. Mármint, mi ez a cím, meg ugye a borító. Felfoghatatlan súlyú monoton és felbaszott és erőszakos doom tagló azoknak, akik szeretik mondjuk a Primitive Mant, meg úgy általában a lóbaszó, lassú riffmonolitokat. Négy mérföldes szerzemény,…