Jövőre pedig 16 lesz. 

Legutóbb három éve találkoztunk velük, és most ismét zsíros riffekkel játsszák a sztóner rákenrót. Black Harvest by Green Desert Water 

A svéd ötösfogat bemutatkozó albuma tengermély doom-ot rejt, amit röviden úgy tudok jellemezni, hogy olyan, mintha a Saint Vitus közösen tolná az ipart a Count Ravennel. Dúmszterek előre! Blood by Altareth 

Szép lassan a Spaceslug zenéje is változik: a Memorial pszichó és space rockként indul, aztán a közepe tájékán néhol a muzsika átcsap a váltott énekes post-metal területére is. Időnként pedig az egész mögött felsejlik a stoner doom, mint valamikori origójuk. Háromnegyed órányi frankóság lett, ez a…

A Heiress negyedik nagylemeze is megérkezett, és jobban tolják post-hardcore/sludge hibrid dalaikat, mint eddig bármikor.  Distant Fires by heiress

Nyolc éve mótvár, és most megint itt van a The KVB. Időközben két másik albumuk is megjelent (Of Desire 2016, Only Now Forever 2018), de azok miatt ugyanúgy nem kell szégyenkezniük, mint ahogyan a Unity miatt sem. Ha valaki elfelejtette volna, a játék neve: elektronikus popzene, vastagon megszórva…

Lassan három év telt el az ötödik Spidergawd nagylemez óta, így éppen ideje volt új hanganyag kiadásának.  

Három évvel a Tū után idén ősszel jelent meg a második Alien Weaponry nagylemez. Ami szerintem a kitűnő bemutatkozó album után kevésbé sikerült jól, de másnak ettől lehet még a kedvence.  

A Weedpecker gondolt egyet, és negyedik nagylemezén pszichodélikás űrrockot húz a fülbe. De lehet, hogy kiadatlan Pink Floyd felvételeket hallunk, 2021-es sztájliban hangszerelve. IV: The Stream Of Forgotten Thoughts by Weedpecker 

A mindig kísérletező, mindig izgalmas My Disco legújabb sötét, fura, bizarr, poszt-indusztriális és végletesen artisztikus ambient-lemeze, ami alapvetően egy kurva mély és érdekes óda a hangokhoz és a hangzáshoz (többek között az Environment újrahasznosított hangjahoz). Odafigyelve, retekre…

Egy nap híján fél éve jelent meg a The Burden of Restlessness, és most megérkezett az Acheron. Amivel a King Buffalo már-már King Gizzard-szintű teljesítményt ért el, én pedig negyedszer írom le idén, hogy "mostantól ez a banda legjobb nagylemeze". Hallga' csak: Acheron by King Buffalo 

A Pale Home a veszteségból táplálkozó depresszióról és az elveszettségból testet öltő agresszióról szól. Ha egyik oldalról nézem, akkor feketefémmel meglocsolt post-metal, ha a másik oldalról sasolom, akkor pedig a sludge durvaságáig eltolt post-hardcore. Lehet, hogy erre gondolt a blackgaze szó…

Sötét hangulatú, de melankólikus hangvételű, alternatív és post-metal alapokba oltott, az érzelmeket erőteljesen megmozgató, álomszerű, és shoegaze-es muzsikát játszik az Illudium. A banda élén egy énekesnő áll (Shantel Amundson), akinek óriási orgánuma nekem az Oceans of Slumber Cammie Gilbert-jét,…

A svéd In Mourning hatodik albuma megérkezett, és nagyon finom haláli-gót-proggerkedő-doom-utó mötált rejt hét tételben, illetve negyvenöt percnyi hosszan.  

Közel két évtizeddel a Degradation Trip után csöndben megjelent kedvenc Jerrynk harmadik szólólemeze.  

Nick Holmes igenis tud énekelni. És hörögni is.