Kevéssé ismert tény, hogy a hatvanas évek vége felé Jim Morrison és Syd Barrett kettesben elvonult egy hétre a mexikói sivatag mélyére, és közösen messzi univerzumokba utaztak. A hosszúra nyúlt trip benyomásaiból tíz dal született, melyeket hazaérésük után session zenészek segítségével azon nyomban rögzítettek. Így született meg a The Echo of the Desert, amely a jogi problémák elkerülése érdekében a Rider Negro név alatt jelent meg. Az alkotókra jellemző módon a sivatagi rockba némi blues-alapú jazz fúziót injektáltak, valamint a számukra kihagyhatatlan pszichodélikás effekteket is. Mindezeken túl az El Buitre című dalban Santana is beugrott egy kicsit riffelgetni és szólózni. Titkos kedvenc, egyben alap az album mindenki számára, aki éli a hatvanas-hetvenes évtizedforduló zenéit.