Az van, hogy Taylor Swift új lemeze elég jó lett. Jonathan Bree szintén nemrég megjelent remekműve viszont jobb. Kicsit azt hittem, hogy nincs feljebb a Sleepwalkingnál, de úgy tűnik, hogy ez az arctalan arc tényleg egy kibaszott zseni. Fenséges, gyönyörű, mesteri és sötét romantika, egyedi noir-pop…
A Therapy? példát mutatott abból, hogyan érdemes Greatest Hits lemezt csinálni. Például úgy, hogy bemennek a stúdióba - nem is akármilyenbe, olyanba, ahová a bitliszek is gyalog járnak - és felveszik a dalokat újra. Még tavaly novemberben tették meg, és idén márciusban adták ki a '92 és '98 közötti…
Július végén jön az új lemez. Kevesebb, mint egy évvel a Dogrel után. Ami amúgy elég simán 2019 egyik - de valószínűleg inkább a - legjobb post-punk lemeze volt, egy kibaszott mestermű, méltán mennybe menesztve. Szóval itt van, ha nem ismerné valaki, van még két hetetek szarrá hallgatni az A Hero's…
Egy jó szakács szinte bármely alapanyagból képes mennyei végeredményt megalkotni. A Bananagun is az ilyesféle konyhai mesteremberek egyike: zenéjükben ott van a hatvanas-hetvenes évtizedek afrobeat-jének a lüktetése, a The Monks proto-garázs rockjának ritmikai megoldásai, és az Os Mutantes tropikus…
A Black Moon Circle az Øresund Space Collective norvég ikertestvére: space rockot impróznak ezerrel, évi két lemezzel a hátuk mögött kifejezetten termékenyek, és a pszichedeliára sem lehet panasz velük kapcsolatban. Így egyáltalán nem meglepő, hogy a két társulat tavaly közös jammelésre vetemedett.…
Riffhegyekbe öltöztetett italo doom-ot űz a palermoi Satyrus, és a négyesfogat öt dalban mondja el, hogy mit is gondol a világról. Nem nehéz kitalálni, hogy vidám, fütyülhető slágerek helyett sötét hangulatú, a dolgok lassú szétfolyását nehezményező szerzeményeikkel nem fogunk az idei rádiós listák…
Nidia Góngora kolumbiai énekesnő, a Quantic néven alkotó Will Hollandot pedig szinte mindenki ismeri, aki hosszabb ideje követi a blogot. Három éve közösen összehoztak egy frankó közös albumot, ami igazi nyári vitaminbomba. Karibi alapú muzsika keveredik itt az alkotók virágos jókedvével, az egyórás…
Amikor 2011-ben megismertem a német Wight-ot a Wight Weedy Wight debütalbummal, veretes-csatakos, zsíros riffektől messzire bűzlő sztóner doomban utaztak. Aztán részemről kimaradt két album (Through the Woods into Deep Water 2012, Love is Not Only What You Know 2016), a nemrég megjelent negyedikkel…