Kozmikus doomként írja körül bemutatkozó albumának hanganyagát az új-zélandi Planet of the Dead, és annyiban mindenképpen igazuk van, hogy ha komálod az olyan, súllyal átszőtt, pőre doom bandák muzsikáját, mint a Conan, a Dopethrone, vagy a Behold the Monolith, akkor a PotD is a barátod lesz. A fuzzból, doomból és sludge-ból kikevert végeredmény, valamint a halálmetálból ismert hurutos gurgulázás nyilván ezen stílusok kelléktárának szerves része, de az év végi albumdömping idején is érdemes rászánni bő negyven percet a nyolc dalból álló nagylemezre.