A 2000 óta alkotó Soundwalk Collective tagjai hangarcheológusokkként cimkézik önmagukat, amelynek lényege, hogy a zeneszerzés folyamata során különféle, az adott kompozícióhoz "szükséges" hangokat előre kiválasztott helyszíneken rögzítik. Dolgoztak így már az Arab-félsziget sivatagában, vagy éppen a…

A MikTekkel közös cuccaiból gyűjtött 2016-os remek Far & Off és a legutóbbi, immár 7 éves, szintén nagyszerű Pollen után Aes Dana végre új nagylemezzel jött elő így 2019 végén, ami kibaszottul jó hír ám. Nem mintha Villuis olyan nagyon tudna hibázni, de az Inks az egyik legjobb lemeze eddig, ha…

Ha már emlegettem, akkor legyen itt a Ride is. Úgy emlékeztem, hogy valamikor már posztoltam, de nem - így valszeg a freeblogon történt a dolog. Annyit még hozzátennék a Godspeed történetéhez, hogy első és egyetlen (ráadásul idén negyedszázados) nagylemezük producere Rachel Bolan volt a Skid Rowból.…

A New Jersey-i Solace a kilencvenes évek közepén rövid ideig létezett, és a rockvilágot egyetlen, de annál remekebb lemezzel (Ride, 1994) gazdagító, két basszusgitárral működő Godspeed romjain alakult meg '96 környékén. A kétezres évtizedben három albumot is kiadtak, majd a tizes években síri csönd…

Így év végére még befutott az év egyik legjobb post-punk/goth rock/darkwave lemeze, hogy könnyebb legyen elviselni ezt a nyomorult "ünnepi" időszakot. Ezek az austini srácok simán vannak olyan jók mint a mindenfelé telibeszopkodott Drab Majesty vagy a She Past Away, velük nyomtak is most az usában…

Az új Spaceslug hanganyagot EP-ként nevezi meg a banda, de nyugodtan lehetne nagylemez is a maga 36 perces hosszával. Korábbi munkáikhoz hasonlóan az Orion is kiváló hallgatnivaló, az öt szerzeményben pedig most kicsit több a space, mint a stoner-doom.  Reign Of The Orion by Spaceslug

Jut eszembe, ez is egy kiváló gothic lemeze volt az ősznek.

Felvonulók kérték, avagy megjelent a közelgő halál utáni igény. Legközelebb élőben: 2019. december 12., Bécs, Fluc Imminent Death by The Flying Luttenbachers 

Új arcok, ismerős hozzáállással: a dél-afrikai The Drift jóféle progressive sludge-ot művel, amibe szórványosan belekeveredik némi maidenes szólózás, viszont a grúvos megoldások és a post-metál tekinthető zenéjük alapköveinek. A fülelési tapasztalatok pedig így összegezhetők: a The Seer…

Az év végi zárásban a Fen is odatette magát az új albumával. The Dead Light by Fen 

Ígéretes deathrock debüt Indiana államból.

Idén még ők is megbasztak minket egy új lemezzel. Talán kicsit frusztráltabb, hidegebb, ridegebb, egyszerűbb és simán csak más, mint a korábbi szaraik, de végül is nem áll nekik rosszul, gondolom. Olyan, amilyen. A pózolt nihil lólába számomra kilóg. Túl szép íve sincs a lemeznek, annyira nem is…

A talján banda új lemezén a bebélyegezett állattesű szerzetes kalandjait meséli el, melynek során fény derül arra a titokra is, hogy a háttérben miért vág olyan savanyú arcot a kúpos fejű ember?  

Egy újabb frankó desert rock nagylemez, ami most kivételesen nem a kenguruk földjéről, hanem a kanadai jégsivatagból érkezett hozzánk. Könnyedén felmelegíti mindenki hangulatát, akinek szombaton is melóznia kell. Violent Nature by Woodhawk 

A Megsebzett Királyok ötödik albumán is folytatta a lassú betonozást - a devoni banda rendületlenül nyomta a tradicionális doom metált. Ami lassú, de finom: ha a Visions elődjéhez hasonlóan egyszer beüt, akkor hetekig a füledben és a lejátszódban ragad. Sajnos a három éve megjelent album egyúttal az…

Ezért a lemezért pénzt adtam, amúgy. Ausztrália, amúgy. Felbaszott, gyilkos, megüvöltő, borult és pszichotikus és nem feltétlenül szokásos (avagy szokásosan jó) noise-rock durvulás, amúgy, de néhol még fogós is, grunge-os kvázi-slágeresség, széthugyált rockistenségek, ilyesmi. Beszarás dolgok…

off | fb | gig

Ügyesen kereső olvasónk megtalálta jól a Bandcampen ezt a New York-i kvartettet, amely szavak nélkül nyomatja a doom metált. Az album négy böhöm nagy szerzeményből áll, közel 75 percben. Öt évvel ezelőtt egyébként már kaptak nálunk posztot. Hallga' csak!  The Glitter of Infinite Hell by Clouds…

Két éve kimaradt a szórásból a második Dread Sovereign nagylemez. A hiányt most pótoljuk, hogy mindenki szerdája frankó legyen - mert doomból sosem elég. For doom the bell tolls by Dread Sovereign 

Rockzene, de mégsem: a The Crooked Fiddle Band hegeda, marimba, buzuki, gitár, citera segítségével progressive folkot játszik a rock (és néhol a punk) vehemenciájával. Svung és súly tehát van, zeneileg pedig gyakorlatilag mindent képesek eljátszani - és a mindenben a klezmertől az ipari zajzörejekig…