Egy nagyon frankó bemutatkozó album a dublini The Murder Capitaltól, amilyenről minden post-punker és gót rocker álmodik az év utolsó napjaiban. Küldném mindenkinek, aki Idles!  

Ha esetleg engem kérdezne valaki, azt mondanám, hogy ez simán a Duster legjobb lemeze lett. 

Az utóbbi évek legjobb punk együttese. 

Öt és fél évvel a Magmafröccs után az év leguccsó napjaiban az új Kröwnn nagylemez is betoppant Velencéből. BLÜEDEEP by Kröwnn 

Köszönjük. A blog 2020-tól fizetős lesz.   

Egy lassan füstölő kövér jolánnal az egyik kezedben, egy alkohollal a másikban nézed az esti város fényeit. Melankólia van, laza üresség és tompa révület. Minden lassítva mozog körülötted. Néha annyira kell az ilyen. Mert ritka a jó trip-hop. Rhi idei lemeze komor, súlyos, sötét, de érzékeny, finom…

Frank Gary Martin (Pain Teens), Gary Chester (Ed Hall, Pong) és Nathan Calhoun (Chaindrive, Unicorn Magic, Butthole Surfers, Gibby Haynes and his Problem) merőben lenyűgöző együttese annak ellenére volt kurva nagy Bécsben a Flipper előtt, hogy az egyik számukat csak második nekifutásra tudták…

Magnus talált valahol egy vinyón két kiadatlan számot saját magától. Fingja sincs, hogy mikor, hogyan, hol készültek. Pofozott rajtuk egyet-kettőt, és íme, a két elfeledett szerzemény, 30 percben. Teljesen Solar Fields amúgy mindkettő, nincs mitől tartani. A Sourcebook kifejezetten óriási, de a The…

Martin Nonstatic és Esko Barba kitűnő közös lemeze. Nyilván az Ultimae adta ki. Nyilván kibaszottul jó. Feküdjetek szépen le és hallgassátok végig, kussban. Ilyen vagy olyan utazáshoz is tökéletes (ha már amúgy tájak inspirálták). Csak hagyjátok hatni, van egy szép íve. Érezzétek az időt és a teret…

Ugyan Greene meg tudja táncoltatni a népet, nem is mindig a legkifinomultabb módon, de amit az idei nagylemezén csinál, az más. Szétszedi a táncparkettet, nem érdeklik az olcsó fogások, nem foglalkozik felszínes örömökkel és vágyakkal. A clubzene, a disco, a house, a techno elemei itt vannak,…

A Moon Duoból ismerős Sanae Yamada tavalyi lemeze. Valamiért elmaradt, pedig aztán szarrá hallgattam. Pszichedelikus dreampop-szintifolyam, veled marad és távolra visz, ha jól hallgatod. Remélem értitek a célzást. Kábítószerezésre gondoltam. Puha képek, gyönyörű tapintások, belső lüktetések,…

Újrahasznosítom a baszott Arse első kiadványáról írott gondolataimat, mert miért ne. "Így kell punkot játszani, és nem máshogy. Nyilván Ausztráliában kalandozunk, megint, mert Ausztráliában a punk még őszinte, nyers, tahó, agresszív, frusztrált, és szennyes és nem akar tetszeni senkinek. Ettől a…

A Grizzlor még mindig parádés kortárs noise-rock szakramentum, ezzel meg tartoztunk már egy ideje a híveiknek.  COOLNESS FACTOR 6 by GRIZZLOR

A Years of Denial idén kiadott egy brutális kislemezt és az első, hasonlóképpen baszós nagylemezük is idén jelent meg, szóval ez az év elég jól összejött nekik. A nagylemez címe magáért beszél: rideg, hideg, gonosz, depresszív nihilveretés van a Sátán szintijének csábító, szexi, gyönyörű hangjaira,…

Mintha az A Place to Bury Strangers, a Ceremony és talán a Lightning Bolt amfetaminon akarna játszani könnyedebb, poposabb dolgokat egy letaglózó szakítás után, sikertelenül. A srác első csodás anyagáról volt itt szó, az idei cuccát pedig csak és kizárólag valamiféle csúcsteljesítményként lehet…

Nagyon fasza volt a két éve megjelent első Weeping Icon lemez (vagy mi volt az), de a generikus zajpunk dalok (ha vannak ilyenek) és a szétszedett, agyonvágott, kísérletezősebb őrületek egyvelege nem adott ki valami túl következetes összképet. Ellenben az idei. Mekkora már. Katakombákból csengő…

Egy hongkongi gitárhős és egy kanadai basszusgitáros bámulatos kettőse Pekingből. Messzemenőkig zseniális. Emlékszem, mikor kijött, egymás után meghallgattam négyszer. Vagy ötször. Azóta már a gerincvelőmben van. Kurva nehéz összerakni írásban, hogy mi a fasz. Klasszikus blues-futamok,…

Melankolikus, befordult, csodálatosan lassú, bájosan elkeseredett, imádni valóan nyers, pszichedelikusan nyúlós minimalista hálószoba-punk tizenéves lányoktól. Olyan, mintha valamiféle lecsupaszított, lesikált, leszedált pucér Sonic Youth- és Nirvana-dalokat vonszolnának végig a Not Not Fun legjobb…

A Salvation csürhéjének előző remek lemeze szerepelt már nálunk, most pedig itt az új, minden égbekiáltó haragjával, láncrázásával, anyázásával és szent, súlyos, kíméletlen zajával. Annyira gecis, retkes, rohadék egy lemez ez, baszki, aki nem veszti el az önuralmát ezektől a dúvad daloktól, annak…

Berlin techno-úrnőjének idei lemezét eddig még nem tudtam megunni. Lenyűgöző. Kevés szebb dolgot hallottam idén, ki sem tudok emelni számokat róla. Jó, a Love Distrotion a himnuszom, de lesz nektek is róla ilyesmitek. Alientronic by Ellen Allien   

Tavaly nagyjából pont ilyenkor volt itt a kibaszott Tile aktuális baszása, amit akkor leírtam, az most is működik. Ritka nagy gonosz mocskolás lett ez is. A hangzás tompa, mint a szar, de jól áll nekik, megszokod. Kurva jó zenekar ez, hogy az istenit neki.   Tile - Stendell by Corpse Flower Records

Cinikus nihillel bombázó felbaszott, dögös, sodró, mocskos, veszett harapású zajpunk, ami nem csinál mást, csak kőkeményen ünnepli a rockot lehugyozva, leköpve, üvegszilánkokat rágva, az örök másnap kocsmabűzében. Sajnos senki nem beszél erről a fantasztikus lemezről, pedig aztán. Egyébiránt: az év…

Dögletes egy lemez ez. Dühös, kifakad, ocsmány és nehéz minden mozdulata, mindezt ráadásul teszi meglepő méretű aggyal. Zsánereket és zsánerszerűségeket lehet hajigálni: noise-rock, noise-punk, post-hardcore, hardcore-punk, grunge, mifasz. Ha így most jó és tudjátok, hogy mi van, akkor király. A…

A Luggage idei lemeze nagyon meg fogja melengetni azoknak a pöckét, akik szeretik a Shellacot. Remélhetőleg azoknak is, akik nem szeretik a Shellacot, de ezekre a szakadár hitetlen bugrisokra ne is pazaroljuk tovább a drága időnket. Persze nem totális Shellac-nyúlás és nyilván meg lehet említeni a…

Hogy az idei karácsony még jobb legyen. Terminalia Amazonia by ZU 

Idén újra kiadták ezt a több mint nagyszerű 2014-es sötét szintipop csudát, szóval. Aki nem ismeri, az megismeri, egész kötelező munka.  Sub Rosa by Void Vision

Béláim az űrben, a kedvetekért előreugrottam kicsit az időben, hogy egy jövő hónapban megjelenő nagylemezzel kívánjak mindenkinek békés, meghitt karácsonyt! Ne feledjétek: az ünnepek alatt is érvényes a don't drink and drive! Legközelebb élőben: 2020. március 25., Barba Negra  

Egy újabb koncertfelvétel a Zajongó Fiatalság archívumából. Korábban.  

A Párizs környéki homokbuckák tetejéről zenél nekünk a francia sztóner Dead Acid People.  Earth, Weed & Fire by Dead Acid People

Frank Zappa ma lenne 79 éves, ezért itt van a '79-es Sheik Yerbouti.  

A Hattyú-völgyi Meredélyen alkotó bajor power trio kiváló érzékkel jeleníti meg azt a pillanatot, amikor a lemenő nap utolsó fénypászmája megcsillan a bajor homokdűnék tetején. Szinte az arcunkban érezzük a rohasztó hőség vibráló levegőjében szállongó por illatát, és lelki szemeink előtt egy…

Két megalo-fuckin-monumentális dal egy órában, lassú betonozással és a bolygófelszín szétmállasztásával járó, alapból instrumetálista sötétkedő doomban utazva: ezt kínálja fel a hallgatónak a chicago-i Canyon of the Skull idei nagylemeze. Sins of the Past by Canyon of the Skull 

Az ünnepek előtt a második Black Tundra lemez is befutott. A formulán nem változtattak, ugyanúgy nagyon finom post-metalt tolnak a lengyel arcok, mint két éve a cím nélküli bemutatkozó albumukon. Daylight Dark by Black Tundra 

Monpellier-ben nagyon érzik, hogy mitől döglik a légy: a francia banda sludge doom muzsikáját post-hardcore elemekkel színesítve mondja el, hogy mennyire király dolog a Naprendszerben ide-oda utazgatni egy luxusűrhajóval. Astral Sabbath by VERDUN 

Az ikervárosokból érkezett Lungs post-metal EP-je durva nehézségekkel szembesülve született meg. A dalok feljátszása után először kilépett Sean Tobin gitáros, aki nem sokkal ezután 31 évesen elhunyt. Ennek hatására Mike Cushing basszeros is lelécelt, akit gyorsan pótoltak egy új arccal, Eric…

A Quantum Fantay-jal utoljára öt éve találkoztunk itt a blogon, és a Terragaia óta két másik nagylemezük is megjelent (Dancing in Limbo 2015, Tesselation of Euclidean Space 2017). A Pieter Van der Broeck vezette belga társulat idei korongja most is messzire kalandozik el, miközben a tőlük megszokott…

Az első Infectious Grooves nagylemezt valahogy mostanáig még nem posztoltuk.  

Ismét egy EP, ami a hossza miatt nagylemez is lehetne: a svéd Domkraft az év végére időzítette aktuális Sabbath-imádatának a világ elé tárását. Bő egy éve pedig az igen kiváló Áradással írták be magukat a blog történetébe. Slow Fidelity by Domkraft 

Nem tudom megunni. Mindig tarol az arc, most épp eddig ki nem adott durvaságokkal.  American Flesh For Violence by Vatican Shadow

Az év egyik legótvarabb borítója, az év egyik legjobb lemeze. Részemről le van rakva a nehéz kortárs noise-rock új alapja. Ekkora kikúrt nagy és gyilkos és málhás és szemetes riffhegyet, ekkora izmot, ekkora pszichotikus haragot és láncrázó dühöt nem mostanában baszhattott senki. Minden egyes kurva…