A hetedik Kamchatka nagylemez is befutott november utolsó napjaiban. Hoodoo Lightning by Kamchatka 

Sludge-doomban elmélyülni vágyók számára ideális választás az indianapolisi Tusk trio, melynek zenéjét mindenki értékelni fogja, aki elismerősen bólogat a Conan és a Pallbearer nevek hallatán. Eternal Ice by Tusk 

Egy hónapja ülök rajta, bocs. Szóval, az elsÅ‘ The Destroyer idén az egyik legnagyobb kedvencem. Ez más, lassabb, poposabb, epikusabb, összetettebb, de jól. Nagyon szép, nagyon dalos, meg van írva cefetül. Faszán megnyugtat, hallgattatja magát, oda lehet rá figyelni és odafigyel rád, fantasztikus rá…

Néhány hete egy másik csatornán megígértem jószívvelnek, hogy amint visszatérek a rendszeres posztoláshoz, az elsÅ‘k közt fogom kirakni ezt a lemezt. Nos, a jövÅ‘t nem láthatom elÅ‘re, egyelÅ‘re fogalmazzunk úgy, hogy visszatérÅ‘ben vagyok, várni viszont már nem bírok, mert ez egy irdatlanul bivaly…

Wayne Adams és Iggor Cavalera fantasztikus közös munkája. VilágtemetÅ‘, kvázi-indusztriális zajrock-szerű dühöngés a világégés szennyesen forrongó küszöbén. Anyázó elektronika, bÅ‘sz kalapálás, kegyetlen nyekergés, heveny riffelde, málhás monotónia, apokaliptikus reptetés, kiakadt óbégatás, harag és…

Az Épületek újra ránk dőlnek, barátaim a minőségi, súlyos zajrockban. Élvezzétek, ahogy ez a lemez maga alá temeti a nyomorult, megtört, lepisált, béna kis testetek. Mert olyan.   Negative Sound by Buildings

Kör alakú Spray Paint nagylemezek beszerzése közben ütötte meg a szememet, hogy van új kör alakú Spray Paint nagylemez.  Itt egy dal az előző albumról, nem találtam újabbat.

 A Membranes tökéletes példája az érthetetlenül alulértékelt zenekaroknak: a nyolcvanas években csupa zseniális lemezt készítettek, teljesen egyedi, de azért a brit post-punk tradíciókból okosan táplálkozó megszólalással, a noise rock határát súroló intenzitással. Aztán az évtized végén…

A Strigoi szóról nekem egy óriási, meztelencsigaszerű, mérgezÅ‘ epét és ocsmány nyálkát termelÅ‘ lény jut eszembe. Pedig nem így van: ez a neve Greg MacKintosh (Paradise Lost, Vallenfyre) gitáros új projektjének, amelyben Chris Casket basszer (Vallenfyre, Extreme Noise Terror) és session…

A Hazemaze nem sokat cicózott: alig egy évvel a cím nélküli bemutatkozó album után máris itt van a második nagylemezük. Emellett frankón jobb lett elődjénél. Sztónerdoom, szeretem.  Hymns of the Damned by HAZEMAZE

Coldwave-posztakármi-minimal wave görög módira. Vagy ahogy a Bandcamp-oldalukon fogalmazott valaki: "This is Lebanon Hanover on steroids (or with "emotions"). A poszt konkrét apropója pedig az, hogy: Legközelebb élÅ‘ben: 2019. december 28., Dürer Kert, Fekete Zaj Téli Edition Vitrioli by…

Köbüki fénypostával elküldte nekünk a negyedik Avatarium albumot.  

ErrÅ‘l a másfél órás lemezrÅ‘l az elsÅ‘ hallgatás során a RHCP Stadium Arcadiuma jutott eszembe. Mindkét dupla album ugyanazzal a gyerekbetegséggel küzd: az elÅ‘adó önkritika nélkül piacra dobta az adott idÅ‘szakban született összes szerzeményét - ahelyett, hogy kicsit magasabbra tett léccel átfésülve az…

Nem nem, ez nem egy ócckúl halálmetál banda a floridai Everglades bugyogó mocsarából. Sokkal inkább egy "nagyon fasza slowcore/shoegaze lemez, ami nemrég jött ki a Deathwishnél" - ahogyan azt szemfüles, az albumra rátaláló olvasónk írta. Az énekesük orgánuma miatt engem az egész a Turin Brakes-re…

A katalán Exxasens már 2008-as elsÅ‘, Polaris című albumával magasra tette a lécet a post-rockmetál/space rockban. Az ezt követÅ‘ négy nagylemezükkel sem vallottak szégyent - de az is igaz, hogy a bemutatkozó korongnál azóta sem született jobb anyaguk. A bÅ‘ egy évtized alatt muzsikájuk egyre távolabb…

Év vége felé közeledve elgondolkoztam azon, hogy van-e még olyan idén évfordulós album, amit másokkal együtt nagyon szeretek, nem is kapott még posztot, és nem a "nyilvánvaló" kategóriába esik? És mivel van még nem is egy, következzen az egyszerre agyament, zseniális, infantilis és halál komoly Mr.…

A haqq török szó, és igazságot jelent; a muszlim szövegekben gyakran al-haqq ( حقّ‎) alakban szerepel, és ott jogot, igazságot, illetve a valóságot értik alatta. A kifejezés a Koránban is jelen van, ahol Isten egyik nevének szinonimájaként használják, utalva ezzel arra, hogy Å‘ az iszlám végsÅ‘…

Ha már a FB-csoportban szó esett a post-punk/goth/cold wave bandákról, akkor következzen egy idei korong, ami minden post-punkernek tetszeni fog: a Sea of Worry a Have a Nice Life harmadik lemeze, és nemcsak én, hanem szerkesztÅ‘társnÅ‘m is üldögél rajta egy ideje. A duó negyvenöt percben eljátszik…

A nápolyi Naga utoljára három éve, az Inanimate EP idején hallatta a hangját, most viszont meghozta a postás a harmadik nagylemezüket. A stílus változatlan: nagy intenzitással szólalnak meg éjkék sötétségbÅ‘l és kórokozóktól hemzsegÅ‘ mocsári sárból komponált dalaik. A remek hétkezdés elképzelhetetlen…

A dél-afrikai BCUC öndefiníciója szerint afro-pszichedelikus muzsikát játszik, ami voltaképpen igaz is. Tegyük hozzá, hogy afféle mindentbele módon művelik ezt: az afrock'n'roll mellett törzsi elemekbÅ‘l, hip hopból és funkból táplálkoznak a dalaik. Melyek többnyire hosszú improvizatív energiabombák…

A The New Mastersounds két évtizede létezik, és azóta csapatják a fÅ‘leg funkot tartalmazó zenéjüket - amibe bÅ‘ven belefér a soul, a blues és a jazz is. A funkszóbradák most sem tettek máshogyan: recseg a trombita, búg a Moog, és mivel nincs állandó énekesük, az album nyolc dalában Lamar Williams Jr.…

Kihagyhatatlan remekmű azoknak, akik legalább egyszer már beleszagoltak egy marihuánás cigarettába, távolról, bizalmatlanul. Biztos van olyan bájos nyomorult, aki tisztán is értékeli az ilyen és ehhez hasonlóan mesteri, súlyos, nyúlós, elszállt, kemény és mégis finom, lassan és szentséges…

Ragacsosan magába húzó hipnotikus trip, mélyében disszonáns gitárhangokra bágyadtan kántáló kórussal, és mikor közelebb érsz, látod, hogy szatír fakírok betépve vigadnak egy lassan nyekergÅ‘ jukebox romjai fölött. A Queen Elephantine tagjai poszt-apokaliptikus free jazz, dimenziókon túli drone és…

Három évvel a Tolvajok Szövetsége után a kenguruk földjéről megérkezett a thrashben alkotó Meshiaak második nagylemeze.  Mask Of All Misery by Meshiaak

Sámánisztikus danászás alatt törzsi ritmusokkal operáló ósztrál banda bemutatkozó albuma, melyen a szerzemények alatt hasítanak a gitárok, és amikor annyira nem, akkor is megigézik a hallgatót. A végeredményként fellépÅ‘ masszív pszichózis makacs újrafülelésre ingerel. Csodásan lebilincselÅ‘…

Ebben a rövid életű power trioban a Cream kétharmada (Jack Bruce basszeros és Ginger Baker dobos) mellett a gitáros posztját Gary Moore töltötte be. A három ász egyetlen albumot adott ki közösen, amin jóféle heavy blues rockot toltak - ezt most egy bónusz koncertlemezzel megfejelve találhatjátok meg…

A seattle-i Year of the Cobra három évvel ezelÅ‘tti elsÅ‘ albuma sem volt rossz, de a most megjelent Ash & Dust még magasabbra tette a lécet. A doom metalból alapvetÅ‘en nem engedtek, de színesedett a dalok hangulata: a duó olyan hatásokat is beemelt a muzsikájába, mint a lassú pszichózgatás, vagy…

Az év utolsó két hónapjában záporoznak a jobbnál-jobb nagylemezek: a chicagói Lord Mantis negyedik korongján egy fagyosan zord világot fest meg dalaival, amelyben tébolyodott elméjű humanoidok támolyognak hunyorogva, és néha egymásnak esve véresre tépik egymást. Az egész album egyetlen óriási…

"Ha ő ugyanannyit nyom, mint egy kacsa, akkor fából van, következésképpen boszorkány!" Covenant by Karyn Crisis' Gospel of the Witches 

Ismét vendégségben jár nálunk az ósztrál Mammoth Mammoth, és a vörös sivatagú kontinens vastag bundájú óriás emlőse továbbra is kitűnő sztónerikus rákenrót tol. Kreuzung by Mammoth Mammoth 

Az ukrán Stoned Jesus pár napja adta ki egybevonva és újrakeverve a 2009-ben, még egyemberes projektként született első két demojának dalait. Mindezt a banda tizedik szülinapjának alkalmából. Rajongóknak kötelező! Legközelebb élőben: 2019. november 24., A38  From the Outer Space by Stoned Jesus

Megérkezett a Rorcal új nagylemeze, az Eric Stener Carlson regénye alapján született Muladona. Fejbe tosz, mint minden albumuk, és első fülelésre jobban sikerült, mint a három évvel ezelőtti Creon. Ráadásul most annyit fizetsz érte, amennyit szeretnél. Muladona by RORCAL 

Lehet, hogy nem tűnt fel sok mindenkinek, de Gulyás András tegnap kisebb csodát művelt a Test Dept elÅ‘tt. Ha mondjuk kétszer ilyen hangos lett volna, akkor én sikítva mászok fel a színpadra megölelni. De így is bÅ‘ven szétküldött a setét, komor, transzolós, felemelÅ‘ technójával, amibÅ‘l volt is és…

Most ismertem meg ezt a bandát, de nagyon megfogott a The Liberation. FÅ‘leg azért, mert nehéz körbelÅ‘ni, hogy mit játszanak: romantikás-gótikus és filmzenei hangulatú, de közben nem ragad bele egyetlen (al)stílusba sem. Emellett monumentális is tud lenni, de minden szentimenti vagy giccsparádé…

A sáros-iszapos mélyfúrást végzÅ‘ Navajo Witch Tennessee-bÅ‘l érkezett hozzánk, és a szuperlassú trió brilliánsan teszi a dolgát. Nem bonyolítják túl az életet: a nagylemez 33 perces, de annyira frankón összerakták, hogy könnyen (újra)hallgattatja magát. Nagy jóság. Volume III: Season of The Witch by…

Justin Broadrick és Kevin Martin (és a szintén zseniális Moor Mother) a kibaszott Techno Animal után újra széttolja a hülye fejed. De nagyon. Fontos, értékes, zavarba ejtő, nehezen megismételhető tagló.    Wrecked by Zonal

A Reggel spanyol banda, és a hetvenes évek elejének blues rockján nyugvó, fuzzos, pszichós hard rockot tol, sok riff-röffel. Kábé ilyen lenne, ha Hendrix ma írná meg a Cry of Love-ot. Csak most, csak nektek a Bandcampről akár ingyen is! Matuja by MATUJA 

A Jaga Jazzistben azt szeretem, hogy nincs két egyforma nagylemezük. A négy éve megjelent Starfire-ön a progresszivitás, a művészies funk (van ilyen...?) és a Can-féle krautos zakatolással megáldott jazz rock ad egymásnak randevút. És még egy kis David Sylviant is kihallok belÅ‘le. Legközelebb…

Simán az év legszebb lemeze, egy fantasztikus és kötelezÅ‘ duótól. Ambient és kortárs minimalista komolyzene csodálatos, Å‘szinte, érzékeny, minden patetikusságot és villantást mellÅ‘zÅ‘, tiszta és megtisztító egymásba olvadása. Mestermunka, amit csak egyben hallgatsz, fekve, csendben, a mostban,…

Bleak doom metal az önmeghatározás, de inkább nevezzük nevén a gyereket: ez bizony lassan karcoló és zsírozó funeral doom. Megahosszú dalok, hiperlassan felvezetve. közben idÅ‘nként egy nagyot szipákolva a füstölgÅ‘ bongból, az énekes pedig mintha hangszál-gyulladásban szenvedne - az összkép viszont…